Szász György (orvos)
| Szász György | |
| Született | 1914. június 15.[1] Az adatok szerializációja sikertelen |
| Elhunyt | 1973. június 22. (59 évesen)[1] Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (612/2-40. fülke)[2][3] |
Szász György (Budapest, Terézváros, 1914. június 15.[4] – Budapest. 1973. június 22.)[5][6] belgyógyász főorvos, hematológus, az orvostudományok doktora.
Élete
Szász (Sonnenfeld) Vilmos (1888–1939) szabómester és Friedmann Olga (1893–1941) fiaként született.[7] A középiskola elvégzése után orvosi tanulmányait – a numerus clausus miatt – Bécsben kezdte meg, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta, 1938-ban itt doktorált. 1938 és 1942 között a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában végezte belgyógyász gyakorlatát Biedermann János tanítványaként. 1941-ben megnősült, felesége Román Anna volt, aki orvosi és tudományos munkájában mindvégig támogatta. Házasságuk élete végéig tartott. A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített, 1944–1947 között szovjet hadifogságban volt.
Szakmai tevékenysége
1949-ben nevezték ki a Fejér Megyei Kórház belgyógyász főorvosává. 1961-ig e beosztásban dolgozott, 1961-től haláláig a BM Központi Kórház belgyógyász főorvosa volt. Már orvostanhallgató korától foglalkozott a vérképző rendszer élet- és kórtanával. Szigorló orvos korában tudományos pályázatot nyert „A vér alakos elemeinek fejlődése” című dolgozatával. A kandidátusi fokozatot 1959-ben kapta meg „A lymphás reakció” című értekezéséért. Ennek a munkának a továbbfejlesztése vezetett el „A lymphásszervek in vivo stimulálása és reakciói” című disszertációjához, amelynek megírása és megvédése az orvostudományok doktora címet jelentette 1971-ben. (Lymphás szervek alatt a nyirokszövetek értendők, amelyeknek döntő szerepük van a szervezet védekező mechanizmusában, a cytolológia pedig az emberi szervezetből vett anyagminták mikroszkópos vizsgálatát jelenti.) A disszertáció, melyet húsz éves a mindennapi kórházi munka mellett folytatott kutatás előzött meg, elősegíti az élő szervezet védekezése, immunológiai védettsége kérdéseinek tisztázását, közvetve a szervátültetések és a fehérvérűség problémáihoz is elvezet. Kora nemzetközi tudományos életében jelentős szerepet játszott, több neves hematológussal intenzív munkakapcsolatot alakított ki, szaklapokban rendszeresen publikált, a külföldi és magyar hematológiai konferenciák rendszeres résztvevője volt. Ez lehetőséget adott arra, hogy megismerje a legfrissebb eredményeket és beszámoljon saját munkájáról. Kórházi munkája és tudományos tevékenysége mellett orvosok generációját nevelte, akik közül később néhányan orvosként (mint pl. Dr. Izsó József és Dr. Lux Árpád) a magyar egészségügyben jelentős szerepet játszottak.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14544.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1852/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi állami halotti akv. 864/1973. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ „Meghalt dr. Szász György rendőrorvos alezredes”, Magyar Nemzet, 1973. június 29., 3. oldal (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 217/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
