Troickij híd
| Troickij híd | |
.jpg) | |
| A híd a Troickaja toronnyal | |
| Elhelyezkedése | Tverszkoj kerület |
| Elhelyezkedése | |
 Troickij híd
Pozíció Moszkva térképén
| |
 é. sz. 55° 45′ 08″, k. h. 37° 36′ 49″55.752222°N 37.613611°EKoordináták: é. sz. 55° 45′ 08″, k. h. 37° 36′ 49″55.752222°N 37.613611°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Troickij híd témájú médiaállományokat. | |
A Troickij híd (Троицкий, azaz Szentháromság híd) Moszkva valószínűleg legrégibb kőhídja, az egykori Nyeglinnaja folyó felett vezetett a Kreml barbakánja, a Kutafja torony és a Troickaja torony között. Ma a Kreml látogatói, a turisták számára szolgáló legfontosabb bejárathoz vezet.
Története
Ivan Jegorovics Zabelin orosz történész szerint a kőhíd 1367-ben épülhetett, a Kreml első kőfalainak felépítésével egyidejűleg.[1] Első írásos említése 1475-ből származik. A kőhíd helyére Aloisio da Carcano olasz építész irányításával 1516-ban építettek kilenclyukú téglahidat. Akkoriban a kapuval együtt Rizopolozsenszkij volt a neve a Kreml egyik temploma, a Rizopolozsenyije-templom (a Szűzanya köpenye elhelyezésének temploma) nyomán. A híd egyes ívei alatt a víz nem tudott átfolyni, így a szerkezet gátként működött és felette duzzasztott tó alakult ki. Hasonló tó jött létre feljebb, a Voszkreszenszkij hídnál is. A Nyeglinnaja folyónak ezek a duzzasztott tavai erősítették a Kreml védelmi képességeit. A Troickij híd kötötte össze a Kremlt a korabeli Moszkva Belij gorod (Fehér város) nevű, kereskedők és kézművesek által lakott városrészével, valamint az egész Zanyeglimenyje városrésszel, azaz a Nyeglinnaja folyón túli területekkel. Ebben az irányban vezetett az út az északnyugatra és nyugatra vezető országutakhoz. 1598 április 30-án ezen a hídon fogadták a papság, katonaság és a polgárság képviselői Borisz Godunov megválasztott cárt.[2] Az 1812-es nagy moszkvai tűzvész után az egész akkori Moszkvára kiterjedő rekonstrukciós munkálatokat végeztek. Ezek keretében a Nyeglinnaja folyót a föld alá vitték, így a Troickij híd elvesztette jelentőségét átkelőhelyként, de megmaradt a Kreml egyik legfontosabb bejáratának és az Alekszandrovszkij szad, a Sándor-kert díszének. A hidat története során számos alkalommal alakították, restaurálták, átépítették. Mai alakját egy 1901-es újjáépítés során nyerte el.[3] 1975-ben műemléki restaurációt végeztek, ekkor szabadították meg a híd délnyugati oldalát az oda nem illő hozzáépítésektől. Azóta csak kozmetikai jellegű javításokra került sor.
Jegyzetek
- ↑ И. Е. Забелин. История города Москвы. М., 1905., с. 417
- ↑ Малиновский А.Ф. Обозрение Москвы, М. 1992, с. 131.
- ↑ Романюк С.К. Москва. Вокруг Кремля и Китай-города: Путеводитель, М. 2008, с. 19.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Кузнецкий мост (Москва) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Надежин, Борис Михайлович Мосты Москвы. — М.: Моск. рабочий, 1979. — 192 с., ил. (с. 113—191). — 50.000 экз.