Muscisaxicola maculirostris
Muscisaxicola maculirostris | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Muscisaxicola maculirostris d’Orbigny & Lafresnaye, 1837 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Muscisaxicola maculirostris témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Muscisaxicola maculirostris témájú kategóriát. |
A Muscisaxicola maculirostris a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Alcide d’Orbigny és Frédéric de Lafresnaye írták le 1837-ben.[3]
Alfajai
- Muscisaxicola maculirostris maculirostris Orbigny & Lafresnaye, 1837
- Muscisaxicola maculirostris niceforoi Zimmer, 1947
- Muscisaxicola maculirostris rufescens Berlepsch & Stolzmann, 1896[2]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Argentína, Bolívia, Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi magaslati cserjések, sziklás környezetben. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 15 centiméter.[5]
![]() |
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 6.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 6.)