Akusztikus hőmérsékletmérés

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>InternetArchiveBot 2020. január 29., 14:20-kor történt szerkesztése után volt. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Az akusztikus hőmérsékletmérés azon a fizikai tényen alapszik, hogy a hang sebessége a hőmérséklettel változik (levegőben és vízben a hőmérséklet négyzetgyökével). Az ezen az elven működő műszer általában több hangforrásból és tőlük ismert távolságban lévő hangérzékelőből áll. A hang beérkezésének idejéből és a hang által megtett távolságból meghatározható a hang sebessége, a sebesség ismeretében pedig kiszámítható a hőmérséklet.

Levegőben

A hang sebességének hőmérsékletfüggése levegőben:

c=403T(1+0,32eP)

A fenti képlet átrendezésével a hőmérséklet levegőben:

T=c2403(1+0,32eP)

ahol

T: léghőmérséklet (kelvin)
c: hangsebesség (m/s)
e: a légköri pára parciális nyomása (millibar)
P: a légkör statikus nyomása (millibar)

Ha a légköri pára parciális nyomását elhanyagoljuk, a hangsebesség:

  • 0 °C-on (273 K): 331,7 m/s;
  • 10 °C-on (283 K): 337,7 m/s;
  • 20 °C-on (293 K): 343,6 m/s.

Tengervízben

A hangsebesség kiszámítására tengervízben több tapasztalati képlet ismeretes:

Leroy (1969):
csós víz=1492,9+3(T10)0,006(T10)20,004(T18)2+1,2(S35)0,01(T18)(S35)+D/61[1]
Medwin (1975):
csós víz=1449,2+4,6T0,055T2+0,0003T3+1,39(S35)+0,017D[2][3]

ahol

c: hangsebesség (m/s)
T: hőmérséklet [0...25] (°C)
S: sótartalom (PSU) (az elektromos vezetőképesség mérésével pontosan meghatározható - nagyságrendileg 30-35 közötti érték) [30...42]
D: vízmélység [0...1000] (m)

Szögletes zárójelben az értékeknél használható tartományok vannak feltüntetve. A tengervízben 1 °C változás 3 m/s hangsebesség-változást okoz; 1 PSU változás 1,3 m/s sebességváltozást; és 100 m mélységváltozás körülbelül 1,7 m/s sebességváltozást (ez utóbbi a nyomás változása miatt). A hangsebesség a tengervízben növekszik a nyomással, hőmérséklettel és sótartalommal. A Leroy-féle képletet a hőmérsékletre rendezve:

0,01T2+(3,6140,01S)T+1,38S+0,01639D+1412,7c=0

A másodfokú egyenlet megoldóképlete alapján:

T=(3,6140,01S)+69,569+0,0001S20,01708S+0,0006556D0,04c0,02[4]

Alkalmazása

Akusztikus hőmérsékletmérést általában nagy távolságokból (tengerben 100 vagy akár 5000 kilométer) végeznek, így a kapott eredmény az adott távolságban lévő tengervíz átlagos hőmérsékletét adja meg. Ez az átlagolás kívánatos is nagy területek, például a Csendes-óceán hőmérsékletének mérésére, mert kiszűri a helyi zavarokat, ugyanakkor elég pontos eredményt ad.[5]

Jegyzetek

  1. Brüel & Kjær Dictionary. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  2. Anthony F. Molland (szerk.): Maritime Engineering Reference Book, 2008, p. 34.
  3. Medwin, H., 1975, Speed of sound in water for realistic parameters, Journal of Acoustic Society, 58, 1318.
  4. A gyökjel előtt azért van csak a pluszjel, és nem plusz-mínusz, mert fizikailag csak egy megoldás lehetséges.
  5. On equations for the speed of sound in seawater. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)

Források

  • Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p39