Teljes várható érték tétele

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>InternetArchiveBot 2023. május 15., 08:44-kor történt szerkesztése után volt. (Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20230514)) #IABot (v2.0.9.4) (GreenC bot)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A teljes várható érték tétele a valószínűségszámításban azt mondja ki, hogy ha X E(X) várható értékű valószínűségi változó, és Y valószínűségi változó, akkor

E(X)=E(E(XY)),

azaz X Y-ra vett feltételes várható értéke megegyezik X várható értékével. Speciálisan, ha {Ai}i véges, vagy legfeljebb megszámlálható partíciója a valószínűségi mezőnek, akkor

E(X)=iE(XAi)P(Ai).

Példa

Tegyük fel, hogy két gyár villanykörtéket állít elő! Az X gyár termékei átlagosan 5000, az Y gyáréi átlagosan 4000 órán át működnek. Az X gyár állítja elő az összes villanykörte 60%-át. Mennyi egy villanykörte várható élettartama? A teljes várható érték tételével:

E(L)=E(LX)P(X)+E(LY)P(Y)=5000(0,6)+4000(0,4)=4600

ahol:

  • E(L) egy villanykörte várható élettartama
  • P(X)=610 annak a valószínűsége, hogy az X gyárban készült
  • P(Y)=410 annak a valószínűsége, hogy az Y gyárban készült
  • E(LX)=5000 az X gyárban készült villanykörte várható élettartama
  • E(LY)=4000 az Y gyárban készült villanykörte várható élettartama

Eszerint a villanykörte várható élettartama 4600 óra.

Bizonyítás

Diszkrét eset

Állítás: Legyen X és Y diszkrét valószínűségi változó ugyanazon a valószínűségi mezőn, továbbá létezzen az E[X] várható érték, min(E[X+],E[X])<. Ha {Ai} az Ω valószínűségi mező partíciója, akkor

E(X)=iE(XAi)P(Ai).

Bizonyítás:

E(E(XY))=E[xxP(X=xY)]=y[xxP(X=xY)]P(Y=y)=yxxP(X=x,Y=y).

Ha a sor véges, akkor az összegzések felcserélhetők, így

xyxP(X=x,Y=y)=xxyP(X=x,Y=y)=xxP(X=x)=E(X).

Nem véges esetben a sor nem lehet feltételesen konvergens, mivel min(E[X+],E[X])<. Ha E[X+] és E[X] véges, akkor a konvergencia abszolút; ha pedig E[X+] vagy E[X] nem véges, akkor a végtelenhez tart. Mindkét esetben felcserélhető az összegzés az összegre való hatás nélkül.

Általános eset

Legyen (Ω,,P) valószínűségi mező, amin adva vannak az 𝒢1𝒢2 σ-algebrák. Ekkor a téren egy X valószínűségi változóra, aminek van várható értéke, vagyis min(E[X+],E[X])<, teljesül, hogy

E[E[X𝒢2]𝒢1]=E[X𝒢1].

Bizonyítás: Mivel a feltételes várható érték Radon–Nikodym-derivált, elegendő ezeket bizonyítani:

  • E[E[X𝒢2]𝒢1] is 𝒢1-mérhető
  • G1E[E[X𝒢2]𝒢1]dP=G1XdP, minden G1𝒢1 esetén.

Az első állítás a feltételes várható érték definíciójából adódik. A második bizonyításához jegyezzük meg, hogy

min(G1X+dP,G1XdP)min(ΩX+dP,ΩXdP)=min(E[X+],E[X])<,

Így létezik az G1XdP integrál, vagyis nem egyenlő -nel. Ekkor teljesül a második állítás, hiszen G1𝒢1𝒢2 implies

G1E[E[X𝒢2]𝒢1]dP=G1E[X𝒢2]dP=G1XdP.

Következmény: Speciálisan, ha 𝒢1={,Ω} és 𝒢2=σ(Y), akkor

E[E[XY]]=E[X].

Partíciós formula

iE(XAi)P(Ai)=iΩX(ω)P(dωAi)P(Ai)=iΩX(ω)P(dωAi)=iΩX(ω)IAi(ω)P(dω)=iE(XIAi),

ahol IAi az Ai halmaz indikátorfüggvénye. Ha az {Ai}i=0n partíció véges, akkor a linearitás miatt az előbbi kifejezés az

E(i=0nXIAi)=E(X),

alakot ölti, és készen vagyunk. Egyébként a dominált konvergencia tételével megmutatható, hogy

E(i=0nXIAi)E(X).

innen minden n0 esetén

|i=0nXIAi||X|I\limits i=0nAi|X|.

Mivel Ω minden eleme egy, és csak egy Ai halmazba tartozik, hamar igazolható, hogy {i=0nXIAi}n=0 pontonként konvergál X-hez. Az eredeti feltevés szerint E|X|<. Innen a dominált konvergencia tétele nyújtja az eredményt.

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Law of total expectation című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.