Bakbűzű sallangvirág
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Himantoglossum hircinum (L.) Spreng., 1826 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú médiaállományokat és Bakbűzű sallangvirág témájú kategóriát. |
A bakbűzű sallangvirág[1][2] vagy mediterrán sallangvirág[2] (Himantoglossum hircinum) a kosborfélék (Orchidaceae) családján belül a sallangvirág (Himantoglossum) nemzetségbe tartozó növényfaj.
Etimológia
Különleges nevét onnan kapta, hogy virágai a bakkecskékét meglepően hűen idéző szagot árasztanak; erre utal a latin fajnévben a "hircinum" jelző is, mely kecskét jelent.
Előfordulása
Másodlagos gyepekben, gyümölcsösökben, cserjésekben, homokdűnéken, általában másodlagos, enyhe zavarásnak kitett élőhelyeken lehet megtalálni. Elterjedési területe atlantikus Európára korlátozódik; Dél-Angliától Spanyolországig, Németországtól Dél-Franciaországig terjed; Szicíliában és Dél-Olaszországban maradvány (reliktum) előfordulása ismert. Magyarországon nem honos.
Jellemzői
Lágy szárú, évelő növény. Viszonylag nagy termetű európai orchidea, 50–90 cm magasra nő meg, ám igen nehezen vehető észre. Szürkészöld tőlevelei hosszúkásak, fényesek, sima felszínűek, hegyes levélcsúcsban végződnek. A tőlevelek a május-júliusi virágzás idejére elszáradnak. A szárlevelek szórt állásúak, kisebbek és keskenyebbek. A zöld lepellevelek sisakot formálnak, a sokvirágú füzérben növő virágot kicsiny, lehajló sarkantyú és hosszúkás, sallangos murvalevelek kísérik. Két oldalsó karéj övezi mélyen lecsüngő, bíborral futtatott, csavarodó szalagra emlékeztető, 3–5 cm-es mézajkát. A virág látványa mellett átható, kellemetlen szagával vonzza a megporzást végző legyeket. Termése sokmagvú toktermés, mely három rekeszre tagolódik.
Jegyzetek
Források
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Priszter: Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1998 [1999]). ISBN 963 9121 22 3
- Wagner: Wagner János, Hoffmann Károly. Bűzös sodortvirág. Himantoglossum hircinum (L.) Spr. (Bakbűzű sodortajk.) In: 17. fejezet: XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria., Magyarország virágos növényei (HTML), Mágocsy-Dietz Sándor szakértő; Wagner János, Wagner Ágoston és Réti Ödön rajzaival, Takács Zoltán által digitalizált változat (magyar nyelven), Budapest: Hallgatói Információs Központ, 393. o. [1903] (2006. február 8.). Hozzáférés ideje: 2013. február 14.
