Inka ösvény
| Inka ösvény | |
 | |
| Ország |  Peru |
| Település | Cusco megye |
| Elhelyezkedése | |
 Inka ösvény
Pozíció Peru térképén
| |
 d. sz. 13° 15′ 29″, ny. h. 72° 15′ 48″13.258100°S 72.263300°WKoordináták: d. sz. 13° 15′ 29″, ny. h. 72° 15′ 48″13.258100°S 72.263300°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Inka ösvény témájú médiaállományokat. | |
Az Inka Ösvény (Camino Inca vagy Camino Inka) az egykori inka úthálózat azon része, ami ma turisták által látogatható. A három egymást keresztező útvonal a Mollepata, a klasszikus, és az egy napos. E három közül a Mollepata a leghosszabb, a legmagasabb hágókkal; ez a klasszikus utat a Warmiwañusqa (Halott Asszony-hágó) előtt keresztezi. Az Andok hegyláncain fekvő, köderdőkkel és alpesi tundrán át vezető ösvény települések, alagutak és inka romok mentén vezet a Nap-kapun keresztül a Machu Picchu hegyhez. A két hosszabb út néhány szakasza 4200 méter fölött halad, ami hegyibetegséget okozhat. A perui kormány a túlhasználat és az erózió megelőzése érdekében korlátozza a látogatók számát és szigorúan ellenőrzi a túravezető cégeket; ezért a túrákra előjegyzés szükséges. Az ösvényre naponta 500 ember léphet be, ebből csak 200 a turista, a többi túravezető és egyéb személyzet.[1] A főszezonra a jegyek nagyon hamar elfogynak. Az ösvény februárban takarítás és fenntartó munkálatok miatt nem látogatható.
Egy-napos túra
A 9,6 kilométer hosszú túra a Vilcanota folyó partján kezdődik és 800 méteres szintkülönbséggel jut el a Machu Picchuhoz. A táv 6-7 óra alatt teljesíthető. A folyótól az út egyenletesen emelkedik, egy köderdőn áthaladva egy tisztáson keresztül eléri a vízesést, ezután a Winya Wayna romok mellett halad el, majd a klasszikus inka ösvénybe torkolva érkezik meg a 2700 méteren található Nap-kapuhoz, ahonnan már látható a Machu Picchu.
Klasszikus túra
A „klasszikus inka túrára” az utazók általában négy vagy öt napot szánnak, de a 104 km-es táv két nap alatt is teljesíthető.[2] Az útnak két kiindulópontja van, 88 illetve 82 kilométerre Cuzcótól az Urubamba folyó mellett 2600 illetve 2800 méteres tengerszint feletti magasságban.[2] A két útszakasz a Patallaqta (Llaqtapata) romok felett fut össze.[3][4] A helyet már Kr. e. 500 körül is lakták, ez az ősi elő-inka terület vallási és ceremoniális szerepet töltött be, lakói növénytermesztést folytattak, valamint itt éltek a közeli Willkaraqay dombvidék katonái.[2] Az ösvény a Kusichaka folyó mentén főként emelkedő szakaszokból áll. 3000 méteren, Wayllapampa („füves puszta”, Wayllabamba) kis falujánál keresztezi az út a „Mollepata utat”.[2] Wayllapampának körülbelül 400 lakosa van (130 család), akik az út mentén elszórt kis településeken élnek.[2] Ezen a szakaszon még közlekedhetnek teherhordó lovak, szamarak, öszvérek és lámák. Wayllapampánál az út nyugat felé kanyarodik és emelkedni kezd a Kusichaka folyót követve. A patáikkal korábban okozott károk miatt az út további szakaszán a teherhordó állatok nem megengedettek, ugyanemiatt fémhegyű túrabakancsban sem szabad az utat használni.
A Warmi Wañusqa, vagy Halott Asszony-hágó felé az út változatos élőhelyeken halad keresztül, melyek közül az egyik a Polylepis fákat tartalmazó köderdő. A hágó tengerszint felett 4215 méteren fekszik, ez a „klasszikus” túra legmagasabb pontja. A Llulluch'apampa (Llulluchapampa) táborhely az ösvény ezen szakaszán helyezkedik el 3800 méteren. Ezen szakasz után az ösvény meredeken lejteni kezd a Pakaymayu csatorna felé. A Pakamayu táborhely 2 kilométerrel fekszik a hágó alatt.
A Pakaymayu után az ösvény meredeken emelkedni kezd a völgy másik oldala felé. Egy kilométerre innen 3750 méteren találhatóak a völgyre tekintő inka tampu Runkuraqay romok. A helyet az 1990-es években helyreállították.[2] Az út ezután is emelkedik, keresztülhaladva a kis Quchapata- (Cochapata)[5]-tó mellett egy a szarvasállományáról ismert területen. Régebben itt is volt egy táborhely, de a többi túlhasznált területhez hasonlóan itt sem engedélyezik már a táborozást. Az út magas köderdőkön át folytatódik, meredek kaptatóin drámai panorámát tárva az utazók elé. Ezután a Sayaqmarka („meredek város”) és a tampu Qunchamarka következik az úton, a két völgyre - Urubambára és Aobambára - néző hosszú inka alagút.[6][7]
Átérve a következő magassági ponton, 3650 méteren és egy táborhelyen egy rövid lejtő következik Phuyupatamarka (felhők közötti város) (phoo-yoo-patta-marka) kiterjedt romvárosával.[2][5][8] A romvárost Hiram Bingham fedezte fel, de nagy részét növényzettel borítottan hagyta. A Fejos csapat adta a helynek a Phuyupatamarka nevet és tisztította meg a fennmaradó részeket. A helységnek öt kútja és egy oltára van, ahol valószínűleg láma-áldozatokat mutattak be.[9] Ezután az ösvény 1000 métert emelkedik, az 1500 fokú szabálytalan lépcsősoron keresztül, amelyből néhányat tömör gránitba véstek. A növényzet itt sűrű, buja, dzsungelhez hasonló, sok lepkével és madarakkal. A második inka alagút az út ezen szakaszán van.[10]
Az alagút előtt Patallaqta óta először látható az Urubamba folyó. Az alagútból kiérve pedig már látható Aguas Calientes és már lehet hallani a folyó mellett haladó vonatokat. Ahogy az út Intipata felé közeledik, át lehet látni a „két napos inka ösvényre” (Camino Real de los Inkas).[7] Az ösvény egy kis nyomvonala közvetlenül a Wiñay Waynához vezet, amíg a fő út Intipatához tart. Intipata (Yunkapata)[8] egy nemrég feltárt teraszsor, ami a terep domborzatának vonalát követi. Itt krumpli-, kukorica-, gyümölcs- és édesburgonya-termelés folyik.[10]
A Wiñay Wayna (örök fiatalság) (win-yay-way-na) név az itt található inka romokat és a hosztelt/éttermet és táborhelyet is takarja. Két fő épületcsoport - a felső és az alsó - fekszik a teraszok között a hegyoldalban. A két épületcsoport között kutak és rituális fürdőhelyek hasznosítják a 19 itt eredő forrás vizét.[10] Wiñay Waynától az út lejjebb a Machu Picchu keleti ösvénye mentén kanyarog. A Nap-kapuhoz vezető meredek lépcsők innen már csak 3 kilométerre vannak. A hegygerincről az utazók elé tárul a Machu Picchu nagyszerű panorámája. Az ösvény utolsó része egy rövid lejtős séta.[7][11]
Időjárás
Az időjárás az Inka Ösvényen májustól szeptemberig a legalkalmasabb a túrázásra, ilyenkor az idő leginkább száraz és napos. Az éjszakák májusban és júniusban fagyosak.
Inka ösvény Ecuadorban Incapircához
Az ecuadori inka ösvény Achupallasból vezet Incapircához.
Jegyzetek
- ↑ Inca Trail Permits Reservations and Availability. Peru For Less. [2013. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 31.)
- ↑ 2,0 2,1 2,2 2,3 2,4 2,5 2,6 Explore the Inca Trail, p. 50
- ↑ Elorrieta Salazar, Fernando E. & Elorrieta Salazar, Edgar (2005) Cusco and the Sacred Valley of the Incas, page 123 ISBN 978-603-45-0911-5
- ↑ Adams, Mark. (2001) Turn Right at Macho Picchu. New York, NY:Dutton. pp.233,268–271,300.
- ↑ 5,0 5,1 Cuzco Region Machu Picchu – Peru. ITMB Publishing International Travel Maps
- ↑ Explore the Inca Trail, p. 46
- ↑ 7,0 7,1 7,2 Explore the Inca Trail, p. Inca Trail Availity Online
- ↑ 8,0 8,1 Camino Inka. Instituto Nactional de Cultura. Direccion Regional de Cultura Cuzco. Parque Arqueologic National de Machu Picchu. Ley No 28296
- ↑ Explore the Inca Trail, p. 52
- ↑ 10,0 10,1 10,2 Explore the Inca Trail, p. 53.
- ↑ The Rough Guide to Peru. Dilwyn Jenkins. Contributor Dilwyn Jenkins. Rough Guides. 2003. page 169. ISBN 1-84353-074-0, ISBN 978-1-84353-074-9
Források
- Box, Ben. Cuzco & the Inca heartland, 4, Footprint Books (2008). ISBN 978-1-906098-20-9
- Jenkins, Dilwyn. The Rough Guide to Peru. Rough Guides (2003). ISBN 978-1-84353-074-9
- Megarry, Jacquetta. Explore the Inca Trail. Rucksack Readers (2006). ISBN 978-1-898481-25-6
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Inca Trail to Machu Picchu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Santuario Histórico de Machu Picchu, SERNANP (in Spanish)
Irodalom
- Moseley, Michael 1992. The Incas and their Ancestors: The archaeology of Peru. Thames and Hudson, New York.
- Hyslop, John, 1984. Inka Road System. Academic Press, New York.
- Inca: Lords of Gold and Glory. Virginia: Time-Life Books, 1992.
- Andean World: Indigenous History: Culture and Consciousness by Kenneth Adrien.
- Footprints Cusco and The Inca Trail Handbook by Peter Frost and Ben Box
- Jenkins, David "A Network Analysis of Inka Roads, Administrative Centers and Storage Facilities." Ethnohistory, 48:655–685 (Fall, 2001).
