Gonda László (történész)
| Gonda László | |
 | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Makó |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Tel-Aviv |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1934) |
Gonda László (héberül: משה אליהו גונדה) (Makó, 1910. szeptember 29.[1] – Tel-Aviv, 1985. február 9.) magyar-izraeli történész, író, pedagógus.
Családja
Gonda (Gottlieb)[2] József Mayer (1880–1927) főgimnáziumi tanár és Fränkl Regina (1884–1944) gyermekeként született. Három testvére volt. Apja 1906 és 1921 között a Makói Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanított, majd 1922-ben elfogadta a Debreceni Zsidó Reálgimnázium meghívását és ekkor családjával az alföldi városba költözött.
Életpályája
1929-ben a Debreceni Zsidó Reálgimnáziumban érettségizett,[3] majd a Tisza István Tudományegyetemen történelem, latin és francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1934-től tíz éven át a Debreceni Zsidó Gimnáziumban tanított. Tanári működése mellett a hazai cionista mozgalom tevékeny tagja volt. 1942 decemberében behívták munkaszolgálatra. Két évvel később a keleti hadszíntéren aknára lépett és súlyos sérülést szenvedett. Sérülése miatt egy budapesti katonai kórházba szállították, ahonnan átcsempészték a pesti gettó kórházába. A második világháború után Budapesten maradt és tanárként dolgozott a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumban. A Zsidó Gimnázium akkor kettőre lett osztva: a felső osztályokra (9–12) és az alsókra. Gondát kinevezték az alsó osztályok igazgatójává. Később az Egyesült Állami Iskolát vezette – egészen az 1951-es izraeli emigrációjáig. A Netánjában való letelepedését követően előbb általános iskolai tanárként dolgozott, majd évekkel később visszatért a középiskolai oktatáshoz. 1975-ben történetírói és tudományos szervezői tevékenységének elismeréséül megkapta a történeti Nordau díjat. Alapítótagja volt a Magyar Zsidó Történelmi Társulatnak és tagja az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak. 1951-től haláláig Izraelben élt Gonda Moshe Elijahu néven. Felesége Hunwald Katalin volt, dr. Hunwald Lajos és Harmat Piroska lánya, akivel 1935. július 15-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[4]
Díjai, elismerései
- Nordau díj (1975)
Művei
- A zsidóság Magyarországon 1526-1945 (Századvég Kiadó, Budapest, 1992)
- A debreceni zsidóság száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. (Tel-Aviv, 1966 után)
Jegyzetek
- ↑ Születési bejegyzése a makói polgári születési akv. 843/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 86944/1898. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 522. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 43. oldal 8. sor
- ↑ Iskolai értesítők, Debrecen - Zsidó reálgimnázium
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1213/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
Források
- Gonda László. A zsidóság Magyarországon 1526-1945 (1992). Hozzáférés ideje: 2021. szeptember 18.
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
|
Ez a társadalomkutatóról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |