Neményi Ambrus

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>BinBot 2024. február 19., 18:35-kor történt szerkesztése után volt. (Kategória:A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben eltemetett személyek automatikusan hozzáadva a Wikidata alapján)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Neményi Ambrus
A Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója
Hivatali idő
1902 – 1904
A Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökeChorin Ferenc
Elődnem volt
UtódHegedüs Lóránt

Születési névNeumann Ambrus
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Pécel
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Budapest VI. kerülete
SírhelySalgótarjáni utcai zsidó temető
PártSzabadelvű Párt

GyermekeiNeményi Erzsébet
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Neményi Ambrus témájú médiaállományokat.

Neményi Ambrus, születési és 1871-ig használt nevén Neumann Ambrus[2] (Pécel, 1852. november 15.Budapest, Terézváros, 1904. december 13.)[3] politikus, újságíró, Neményi Pál nagybátyja.

Életpályája

Neumann Zsigmond kereskedő és Kohn Júlia fiaként született zsidó származású családban. Középiskolai tanulmányai befejeztével Bécsben hallgatta a jogot és államtudományokat és ott Lorenz von Stein (1815–1890) egyik kedvelt tanítványa volt. Ezután két éven át Párizsban a College de France és a Sorbonne tanárainak előadásait hallgatta. Hazatérése után a Budapesti Tudományegyetemen elnyerte doktori oklevelét. A Pester Lloyd szerkesztőségébe lépve, mint ezen lapnak vezércikkírója, a társadalom számos közhasznú intézményét kezdeményezte. Ekkortól volt a Budapesti Szemlének is munkatársa. 1878-ban írta Rabelais és kora című művelődéstörténeti tanulmányát. 1880-ban adta ki összegyűjtött esszéit két kötetben Kortörténelmi rajzok címen. 1881-ben a főváros törvényhatósági bizottságának lett tagja és mint ilyen főleg az élelmezési és a lakásügyi kérdéseket karolta fel. A lakásügyről a fővárosi képviselőtestület megbízásából nagyobb munkát irt, amely 1884-ben a főváros kiadásában megjelent. Egy későbbi munkája: Parlamenti fegyelem és tekintély (Budapest, 1885) tárgyalja a mentelmi jogot, a klotür (clôture) és az elnök diszkrecionális hatalmának kérdéseit. Az állam és határai (1889) című munkája az államszocialisztikus felfogások terjedését a magyar állami intézményekben mutatja ki. Hasonló irányt követett Demokrácia az irodalomban című tanulmánya. Egy kisebb munkája: A francia forradalom hírlapjai és hírlapírói az Olcsó Könyvtárban jelent meg. Külföldön jelentek meg: Hungaricae Res, amely a Schulverein üzelmeit leleplezte és annak idején éles polémiára adott alkalmat, 3 kiadást ért; Das moderne Ungarn (Berlin); Die Verstaatlichung der Eisenbahnen in Ungarn (Lipcse); angol, német, francia és amerikai szaklapok is átvették. 1884-ben a szilágycsehi kerületben képviselővé választották. Azóta állandóan tagja volt a képviselőháznak, ahol előbb a közgazdasági és közlekedésügyi, később a pénzügyi bizottságnak tagja és előadója volt és ezen minőségében nagy tevékenységet fejtett ki. A budapesti kereskedelmi kamarának is levelező tagja volt.

Családja

Felesége Koppély Terézia (1864–1944)[4] volt, Koppély Adolf és Deutsch Róza lánya, akit 1880. október 17-én Budapesten vett nőül.[5] Lányai:

  • Neményi Erzsébet (1882–1908) újságíró, író. Férje dr. Mezei Pál ügyvéd volt.[6]
  • Neményi Berta (1886–1945).[7] Férje Tomor Ernő (1884–1944) főorvos volt.[8] A holokauszt áldozatai.

Jegyzetek

Források

További információk