Kausz József
| Kausz József | |
| Született | 1879. december 20.[1] Csém |
| Elhunyt | 1967. június 2. (87 évesen)[1] Budapest |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
Kausz József (írói álnevei: Nagysolymosi József, Gábor Géza) (Csém, 1879. december 20. – Budapest, 1967. június 2.) plébános, költő, író és közíró.
Élete
Leó néven 1897-ben belépett a kapisztránus ferences rendbe, fogadalmat 1901-ben tett. 1903-ban szentelték pappá Kalocsán. Ezt követően Pécsett (1904), Baján (1906) és Nagyszécsényben (1907) szolgált a helyi rendházakban. 1908-ban a minorita rendbe lépett át, újabb fogadalmát 1910-ben tette Aradon. Kezdetben az itteni rendházban működött, majd Egerben (1915), Pancsovában (1916) és Nyírbátorban (1918). 1921-ben elhagyta a rendet és váci egyházmegyés lett Abonyban, majd káplán Csongrádon (1924), végül plébános Hévízgyörkön (1926). 1957-ben vonult nyugdíjba, ekkor már Budapesten élt.
Fontosabb művei
Lengyel témájú művekː
Versek:
- Nagysolymosi József: Égő sebeink! Hévízgyörk, 1934
Vallási művek:
- Mit kell minden katolikusnak tudni a vegyesházasságról? Budapest, 1925
- Hazaszeretet és vallás. Hévízgyörk, 1932
- Mennyekzői felköszöntők. Vác, 1933
- Esküvői beszédek gyűjteménye. Hévízgyörk, 1933
- Boldogító szenvedés. Budapest, 1934. (új kiadás 1936) ppek.hu
- Ismerd meg az Oltáriszentséget. Hévízgyörk, 1938
- Legyen egy akol és egy pásztor! Hévízgyörk, 1940
Társadalompolitika:
- A véreskezű sajtó. Pápa, 1937[2]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 http://lexikon.katolikus.hu/K/Kausz.html
- ↑ A könyv szerepelt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendeletében meghatározott fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek listájában, azaz az 1945-ben Magyarországon betiltott könyvek között.
Források
- Magyar Katolikus Lexikon lexikon.katolikus.hu
