Székely Júlia (óvónő)
Innen: Hungaropédia
Székely Júlia | |
Született | 1863. január 19. Polgárdi |
Elhunyt | 1921. december 18. (58 évesen) Ádánd |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | óvónő |
Jámbor Lajosné Székely Júlia, született Tasnádi Székely Julianna, írói nevén Székely Lilla (Polgárdi, 1863. január 19. – Ádánd, 1921. december 18.) óvónő, Jámbor Lajos tanító felesége.
Élete
Tasnádi Székely Gábor és Koch Julianna leánya, 1863. január 21-én keresztelték Polgárdiban.[1] A négy polgári osztály elvégzése után óvónőképzőben tanult, ahol 1881-ben kapott oklevelet. Előbb Apatinban, majd 1883-tól Móron, 1880-tól Békésen dolgozott rendes óvónőként 1890-ig. Férje buzdította az írásra, szépirodalmi és társadalmi lapokban publikált. Művei tárcák, novellák és költemények. Munkatársa volt a Protestáns Árvaházi Naptárnak és a Koszorúnak. Ádándon hunyt el, ott is helyezték örök nyugalomra.
Munkái
- Jellemek, történetek és képek (1899)
- Nagymama történeteiből (Debrecen, 1910)
Jegyzetek
Források
- Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. Kaposvár, Szerző, 1928. 82. old.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János