Las Torres Béla, Las-Torres Béla (Budapest, 1890. április 20. – Castelnuovo, Dalmát Királyság, 1915. október 13.) olimpiai ezüstérmes úszó.
Tizenhat éves korától a BEAC(Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1908-tól a MAC(Magyar Atlétikai Club) úszója volt. A korszak egyik legeredményesebb magyar középtávúszója. Két olimpián vett részt, 1908-ban, Londonban tagja volt a Munk József, Zachár Imre, Las Torres Béla, Halmay Zoltán összeállítású, ezüstérmet nyert gyorsváltónak. 1908 és 1914 között összesen tizenhét magyar bajnoki címet nyert. 1912. június 5-énBudapesten 400 méteres gyorsúszásban világcsúcs[1] időt úszott.
Az első világháborúban az ún. "császári és királyi légjáró csapat"-nál (k.u.k. Luftfahrtruppe), azaz az akkori légierőnél szolgált. Hadszíntéren szerzett betegségben, a castelnuovói hadikórházban halt meg mindössze huszonöt évesen.
A Magyar Úszó Szövetség1982. december 12-én tartott jubileumi ülésén Las Torres Bélának posztumusz a Magyarország örökös úszóbajnoka címet adományozta.
Budapest XXIII. kerületében és Dunaharasztiban egyaránt utcát neveztek el róla, a magyar fővárosban ezzel egyike annak a 13 sportolónak, aki után közterületet neveztek el.[2]