Fekete Ignác (újságíró)
Innen: Hungaropédia
| Fekete Ignác | |
| Született | Grósz Ignác Az adatok szerializációja sikertelen Nagykálló |
| Elhunyt | 1937. március 8. (78 évesen) Az adatok szerializációja sikertelen |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1A-1-14) |
Fekete Ignác, született Grósz (Nagykálló, 1858. október 18.[1] – Budapest, 1937. március 8.)[2] ügyvéd, újságíró.
Életpályája
Grósz Ignác és Schwarz Mária fia. Jogi tanulmányait a Pesti Királyi Tudományegyetemen végezte. 1886-ban ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. Az 1880-as évektől hírlapírással foglalkozott. 1880-tól a Gazdasági Mérnök segédszerkesztője, 1882-től a kormánypárti Ellenőr munkatársa, 1883-tól a Nemzet segédszerkesztője volt. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének hosszú ideig titkára, majd alelnöke volt.
Főbb művei
- Szabadalmi jogunk reformja (Budapest, 1884)
- A szabadkőművesség története (Budapest, 1891)
Jegyzetek
- ↑ Születési bejegyzése a nagykállói izraelita hitközség 1858. évi születési akv.-i bejegyzései között. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 86/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 29.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 267. o. Online elérés
