Kárteszi Ferenc
| Kárteszi Ferenc | |
| Született | 1907. február 13.[1] Cegléd |
| Elhunyt | 1989. május 9. (82 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | matematikus |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Kitüntetései | Beke Manó-emlékdíj (1962) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (31-4-4)[3][4] |
Kárteszi Ferenc (Cegléd, 1907. február 13. – Budapest, 1989. május 9.) magyar matematikus, a matematikatudományok doktora (1968), egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.[5]
Életpályája
A Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte el matematikai tanulmányait. 1931–1940 között Győrben reáliskolai tanárként dolgozott. 1933-ban védte meg bölcsészdoktori értekezését a budapesti egyetemen. 1936–1937 között Beppo Levi és Benjamino Segre mellett dolgozott. A II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, ahol hadifogságba esett. Hazatérése után gyakorlóiskolai tanári munkát kapott. 1950–1977 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ábrázoló Geometriai Tanszékének vezető professzora volt. 1951–1954 között a Természettudományi Kar dékánja volt. 1958–1963 között az ELTE rektorhelyettese,[6] a Tanárképző Tanács elnöke volt. 1968-tól az ELTE Természettudományi Karának szakmódszertani közleményeit szerkesztette. 1977-ben nyugdíjba vonult. Tudósa és előadója volt a geometriának, a kombinatorikának, a gráfelméletnek. Könyvekben, tanulmányokban foglalkozott a matematika- és geometriatanítás módszertani kérdéseivel. 1952-től foglalkozott Bolyai János Appendix című művének magyarázatával. Alapító tagja volt a Bolyai János Matematikai Társaságnak és az olasz Unione della Matematicá-nak. Sírja a Farkasréti temetőben található.[7]
Művei
- Bevezetés az ábrázoló geometriába (Budapest, 1950)
- Ábrázoló geometria (Budapest, 1957, angol és olasz fordításban, 1976, 1978)
- Szemléletes geometria (Budapest, 1966)
- Fejezetek a geometriából (Budapest, 1971)
- A geometriatanítás korszerűsítéséről (Budapest, 1972)
- Appendix. A tér tudománya (szerkesztő, bevezetéssel, magyarázatokkal és kiegészítésekkel, Budapest, 1973, 1977)
- A matematika lélektana (A Matematika Tanítása, 1986. 2. sz.)
Díjai
- Munka Érdemrend arany fokozata (1956)[6]
- Beke Manó-emlékdíj (1962)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1977)[6]
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07495.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ 6,0 6,1 6,2 Természet világa. (Hozzáférés: 2019. július 17.)
- ↑ Nemzeti Panteon. [2019. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 17.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
További információk
- Beszélgetés a matematikáról (riporter Ambrus András, ELTE Természettudományi Kar Szakmódszertani Közlemény, 1982. 1. sz.)
- Staar Gyula: A tudós tanár. Beszélgetés Kárteszi Ferenccel (Természet Világa, 1983. 6. sz.)
- A jó tanár holtig tanul (riporter Ambrus András, Köznevelés, 1985. 39. sz.)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 3. átdolgozott kiadás. Szerkesztette: Betlen Katalin. Budapest, Kossuth, 1975.
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 1024. o. ISBN 963-85433-5-3
- Pedagógiai lexikon. Főszerkesztő: Nagy Sándor. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976-1979.
- Révai új lexikona XI. (Kad–Kla). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-294-9
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1961.
