Gidófalvy Lajos
| Gidófalvy Lajos | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Bögöz |
| Elhunyt | 1945 (43-44 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Az adatok szerializációja sikertelen |
Gidófalvy Lajos, Gidófalvi (Bögöz, 1901. január 1. – Budapest, 1945. január 9.?)[3] tisztviselő, katonatiszt, antifasiszta ellenálló.
Életpályája
Az Udvarhely megyei Bögözön született Gidófalvi Lajos és Diószegi Rozália fiaként, vallása református. Tizenkét testvér közül ő volt a legidősebb, édesapja vasúti pályaőrként dolgozott. A marosvásárhelyi kereskedelmi iskolában érettségizett kitűnő eredménnyel, 1918 őszén Budapesten a közgazdasági egyetemre iratkozott be, tanulmányait azonban anyagi nehézségek miatt kénytelen volt abbahagyni. Volt minisztériumi tisztviselő, dolgozott segédmunkásként is. Mivel mindig is vonzotta a katonai pálya, 1927 és 1932 között önkéntesként szolgált a Magyar Királyi Honvédségnél. Leszerelés után családot alapított, 1933. július 26-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála tíz évvel fiatalabb Zwar Annát, Zwar Ferenc és Zimmermann Klára lányát.[4] 1938-ban behívták tartalékos tiszti tanfolyamra. Részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, melyről emlékérmei tanúskodtak. A XIII. kerületi katonai parancsnokságon mint körzeti leventeparancsnok működött, már hivatásos tiszti állományban, főhadnagyi rangban. 1944 őszén megbízást kapott a XIII/1. Kiegészítő Karhatalmi Század megalakítására, amely egység később Kisegítő Honvéd Karhatalmi Zászlóaljjá szerveződött.
Antifasiszta tevékenysége
Demokratikus gondolkodású és németellenes érzelmű tisztként lehetővé tette, hogy a Vilmos főhercegről elnevezett, XIII. kerületi tüzérlaktanyában levő alakulatánál katonaszökevények, szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak. Olyan fegyveres csoportokat szervezett, amelyek megakadályozták egyes angyalföldi gyárak leszerelését, katonái őrizték meg a jövő számára a Ferdinánd-hidat, a Rákosrendező vasútállomást, az Aréna úti vasúti felüljárót. Ő és katonái látták el az akkor életet jelentő igazolványokkal a rászorulókat, élelmezték a csillagos és védett házak lakóit, fegyvert adtak az újpesti víztornyot megvédő újpesti partizánoknak. Kapcsolatban állt Raoul Wallenberggel is.
Halála
1945 januárjának első napjaiban szűkebb törzsével együtt elhagyta a Vilmos Főherceg Laktanyát és elindultak, hogy megmentsék a Dunába robbantástól az aláaknázott Erzsébet hidat. Valószínűleg 1945. január 9-én halt hősi halált, holttestét állítólag a híd környékén látták. A budapesti központi járásbíróság 1949-ben 1945. február 15-ei dátummal holtnak nyilvánította.[5]
Emlékezete
Az egykori Vilmos Főherceg Laktanya helyén az 1970-es években épült tiszti lakótelep a Gidófalvy Lajos utca közterületi elnevezést kapta. Emlékét emléktábla őrzi a Gidófalvy Lajos utca 1. szám alatt. 1948-ban posztumusz őrnaggyá, majd születésének 90. évfordulója alkalmából 1991-ben posztumusz ezredessé léptették elő.
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05239.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 329/1949. folyószáma alatt.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 845/1933. folyószáma alatt.
- ↑ Budapesti közp. járásbírósg Pk. I. 581079/1949-7.
Források
- Magyar Életrajzi lexikon 1000-1990, Magyar Elektronikus Könyvtár
- Gazsi József: Egy zászlóalj krónikája – Ellenállók Angyalföldön, 1972. Zrínyi Katonai Kiadó
- www.honvedelem.hu
- Sárközi Sándor: In memoriam Gidófalvy Lajos; Budapest XIII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala, Bp., 2000
