Lipschitz-féle konvergenciakritérium

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>B.Zsoltbot 2024. január 29., 00:46-kor történt szerkesztése után volt. (top: clean up AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A Lipschitz-féle kritérium a valós analízis egyik konvergenciakritériuma, a Dini-féle konvergenciakritérium speciális esete. Legyen f egy valós függvény, és legyen φx(t)=f(xt)+f(x+t)2f(x). Ha valamely x-re a t=0 kis környezetében

|φx(t)|c|t|α(0<α1),

akkor sn(x)f(x).
Ha az f(x) függvénynek az x pontban a jobb és bal oldali határértékei léteznek, akkor a Dini-kritérium teljesülésének nyilván szükséges feltétele, hogy az x pontban a függvény értéke e két határérték számtani közepe legyen:

f(x)=12[f(x+0)+f(x0)].

Ha ez igaz, akkor a Lipschitz-kritérium α=1 kitevő esetén így írható:

|f(x+t)f(x+0)t+f(xt)f(x0)t|<c.

ez a feltétel pedig biztosan teljesül, ha a

limt>+0f(x+t)f(x+0)t,limt>+0f(xt)f(x0)t

határértékek léteznek. Érvényes tehát a következő állítás: Az f(x) függvény Fourier-sora minden olyan x helyen az

12[f(x+0)+f(x0)]

értékhez tart, amelyben az f(x+0),f(x0) és a fenti határértékek léteznek.
Speciálisan: Az f(x) függvény Fourier-sora minden olyan helyen f(x)-hez tart, ahol f(x) differenciálható.

Források

  • Szőkefalvi-Nagy Béla: Valós függvények és függvénysorok (1954).