Rónai Ernő
Innen: Hungaropédia
| Rónai Ernő | |
| Élete | |
| Születési név | Róth Ernő |
| Született | 1896. december 8. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1970. január 28. (73 évesen) Budapest |
| Szülei | Rónai Árpád Glancz Katalin |
| Házastársa | Márkus Mária |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
Rónai Ernő (Nagyvárad, 1896. december 8. – Budapest, 1970. január 28.[1]) író, magántisztviselő. Rónai Árpád és Glancz Katalin fia. Elbeszélései, regényei önéletrajzi fogantatásúak: vasutas apjáról, első világháborús és hadifogoly emlékeiről, munkaszolgálatos viszontagságairól szólnak.
Művei
- Krasznojárszk (Nagyvárad 1939, 1940)
- Sorsok... Életek... (Budapest, 1942)
- Vasutasok (Budapest, 1944)
- Örök szégyen (Budapest, 1947)
- Szibérián keresztül (Budapest, 1948)
- Zúg a Jenisszej (Budapest, 1948)
Jegyzetek
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 242/1970. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}