Mauszólosz
| Mauszólosz | |
 | |
| Kária szatrapája | |
| Uralkodási ideje | |
| i. e. 377 – i. e. 353 | |
| Elődje | Hekatomnosz |
| Utódja | II. Artemiszia |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Hekatomnidák |
| Született | i. e. 410 Kária |
| Elhunyt | i. e. 353 Halikarnasszosz |
| Nyughelye | Halikarnasszoszi mauzóleum |
| Édesapja | Hekatomnosz |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | II. Artemiszia |
| Gyermekei | Pixodarus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mauszólosz témájú médiaállományokat. | |
Mauszólosz vagy Mausszólosz (görögül: Μαύσωλος; káriai nyelven Mauśoλ; † i. e. 353) az Óperzsa Birodalom kis-ázsiai Kária tartományának szatrapája, gyakorlatilag önálló uralkodója. Halálát követően özvegye a számára építtette a világ hét csodájának egyikét, a halikarnasszoszi mauzóleumot. A mauzóleum szó az ő nevéből ered.
Élete
Mauszólosz Hekatomnosz legidősebb fia volt, akit káriai arisztokrataként i. e. 392/391 körül nevezett ki II. Artaxerxész perzsa nagykirály a tartomány kormányzójává (szatrapájává). Hekatomnosz nyíltan soha nem lázadt fel a király uralma ellen, így amikor i. e. 377-ben meghalt, fia örökölhette pozícióját.[1] Mauszólosz ifjúságáról szinte semmit sem tudunk, bár az ismert, hogy II. Agészilaosz spártai királlyal vendégbarátságban állt. Lehetséges, hogy Agészilaosz látogatta meg a fiatal káriai nemest kis-ázsiai hadjárata (i.e. 396-394) során, vagy esetleg Mauszólosz tett látogatást Spártában. Mikor Mauszólosz i.e. 377-ben Kária élére került, a birodalom vezetését két konfliktus kötötte le: az egyik Egyiptom függetlenné válása, a másik pedig a Kaszpi-tenger mellékén élő kadusziuszok betörései. Emiatt a kis-ázsiai szatrapák viszonylag önállóan kormányozhattak.[2] Az ióniai görög városok tartottak attól, hogy az új káriai szatrapa nyugat felé terjeszkedik és szövetséget kötöttek Athénnal, amely elvileg Spárta ellen irányult, de együtt léptek fel bárki ellen, aki a status quot veszélyeztette. I.e. 370-365 között Mauszólosz visszavitte székhelyét Mülaszából Halikarnasszoszba, amelyet új falakkal erősített meg.
I. e. 367-ben a Hellészpontoszi Frígia szatrapája, Ariobarzanész fellázadt és az ellene küldött királyi sereg élére Mauszóloszt és a lüdiai Autophradatészt állították. Sikerült beszorítaniuk a lázadókat Asszosz (vagy Adramütton) városába ám az ostrom közben i.e. 365-ben megérkezett II. Agészilaosz egy spártai zsoldoscsapat élén. Mauszólosz ekkor pénzt és ajándékokat adott vendégbarátjának, majd elvonult. Tettének oka ismeretlen, talán lefizette a spártaiakat, hogy kerüljék el a tartományát vagy a későbbiekben szándékozott szolgálataikat igénybe venni. Mindenesetre ezután egy időre átállt a lázadók oldalára. A birodalom rendje i.e. 360 után helyreállt, 358-ban pedig II. Artaxerxészt III. Artaxerxész váltotta a trónon, aki megbocsátott az utolsók között lázadó és elsők között visszatérő Mauszólosznak. Halikarnasszoszba perzsa helyőrség került ugyan, de a szatrapa többé-kevésbé önállóan intézhette ügyeit és a források több alkalommal is királynak nevezik. A maga nevében kötött szerződéseket pl. Phaszelisz és Knosszosz városokkal, a perzsa hivatalnokok helyére káriaiakat nevezett ki és megszállta Lükia egy részét.[3] I.e. 357-ben Athén szövetségesei fellázadtak a városállam ellen, Mauszólosz pedig a lázadók - Khiosz, Kósz, Rodosz és Büzantion - pártjára állt és pártfogójuk lett. A görög városok autonómok maradtak, de a káriai helytartó felügyelői időnként látogatást tettek náluk (hasonlóan a perzsákhoz, ahol a "király szemei" tettek jelentést a nagykirálynak). Mauszólosz i. e. 353-ban halt meg. Örököse felesége – és nővére – Artemiszia volt, aki az egész görög világ leghíresebb művészeit (az építész Püthioszt és Szatüroszt, valamint a szobrász Szkopaszt, Brüaxiszt és Leokharészt) hívta meg férje síremlékének, a Mauszóleionnak (amelynek építését feltehetően már ő maga elkezdte) dekorálására. A gyászoló özvegy bánatában állítólag az italába keverte férje hamvait és két évvel később maga is meghalt, hogy Káriát öccse és húga - Idrieusz és Ada- vegye át, akik szintén házastársak voltak.
