Boris Tadić
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
| Boris Tadić | |
 | |
| Borisz Tadity | |
| Született | Az adatok szerializációja sikertelen Szarajevó |
| Állampolgársága | szerb |
| Szülei | Nevenka Tadić Ljubomir Tadić |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Szerbia elnöke (2004. július 11. – 2012. április 5.) |
| Iskolái | Belgrádi Egyetem Filozófiai Kar (pszichológia) |
| Kitüntetései | |
 | |
| Boris Tadić aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boris Tadić témájú médiaállományokat. | |
Boris Tadić (magyar átírással Borisz Tadity, cirill betűkkel Борис Тадић; 1958. január 15., Szarajevó –) Szerbia köztársasági elnöke volt (2004-2012). Eredetileg pszichológus. A szociáldemokrata irányultságú Demokrata Párt vezetője.
Pályafutása
Fiatalkora
1958. január 15-én Ljubomir Tadity filozófus és Nevenka Tadity pszichológus gyermekeként a jugoszláviai Szarajevóban született. Nagyszülei az usztasa népirtás áldozatai voltak. Belgrádban nőtt fel, és a Belgrádi Egyetemen végzett pszichológia szakon. Újságíróként dolgozott, majd egy belgrádi gimnáziumban pszichológiát tanított. Részt vett országa demokratikus mozgalmaiban, majd a délszláv háború után síkraszállt a Balkán nyugati mintára történő átalakításáért.
Politikai pályafutása
Az 1919-ben alapított, és a kommunizmus alatt elnyomott, majd 1990-ben modern szociáldemokrata mozgalomként újjáalakult Demokrata Párt tagja lett. Pártja hét helyet szerzett a Nemzetgyűlésben. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék tagjaként kulcsszerepet játszottak Szlobodan Milosević 2000-es megbuktatásában. Zoran Gyingyity kormányában védelmi miniszter és telekommunikációs miniszter volt. 2003-ban a Nemzetgyűlés tagja lett. Abban az évben meggyilkolták Gyingyity miniszterelnököt, és Tadity követte a pártelnöki székben. Tomiszlav Nikolity (Szerb Radikális Párt) előtt, 53,34%-ot szerezve lett köztársasági elnök. Július 11-én nevezték ki. A 2008 februári elnökválasztáson nagy meglepetésre újraválasztották.
Elnöksége
Elnökként nyugatbarát külpolitikát folytat. 2005. szeptember 28-án ő volt az első pápai audienciát kapó szerb államfő. A XVI. Benedekkel folytatott megbeszélés javított a hagyományosan feszültségekkel terhelt katolikus-ortodox kapcsolatokon. Elnöksége alatt vált függetlenné Montenegró, amely 2005-ben népszavazáson választotta a külön államiságot a szövetségi forma helyett. Az első külföldi államfőként látogatta meg Montenegrót annak június 8-án kikiáltott függetlensége után, ígéretet téve a baráti kapcsolatok fenntartására. Szerbia szintén függetlennek mondta ki magát, és Tadić személyesen emelte fel Szerbia zászlaját az ENSZ New York-i székházában. Részt vett az 1956-os forradalom 50. évfordulója tiszteletére Budapesten tartott megemlékezésen. Országa követségén Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel közösen tisztelgett Nagy Imre emléke előtt. 2014-ben nyilvánosságra került, hogy megpályázza az ENSZ főtitkári posztját Pan Gimun megbízatásának 2016-os lejárta után.[5]
Családja
Anyanyelve, a szerb mellett angol és francia nyelven beszél. Nős, két gyermek apja.
Jegyzetek
- ↑ Der Steiger Award - Preisträger. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
- ↑ https://rm.coe.int/speech-by-h-e-mr-boris-tadic-president-of-the-republic-of-serbia-counc/16807108ae
- ↑ Previous laureates of the North-South Prize. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
- ↑ https://www.rtrs.tv/vijesti/vijest.php?id=53399
- ↑ Iván András, Spirk József: Akkor is nyerhetünk, ha Áder nem lesz ENSZ-főtitkár (magyar nyelven). Index, 2015. február 4. (Hozzáférés: 2015. február 4.)
További információk
- Szerbia elnökének hivatalos weblapja (szerb)
- Az elnöki hivatal weblapja (szerb)
- Az elnöki kampány hivatalos weblapja (szerb)
- A Demokrata Párt weblapja (szerb)
