Sembery Imre
| Sembery Imre | |
| Született | 1804. január 27. Szúd |
| Elhunyt | 1898. október 18. (94 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Sembery István |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
Felsőszúdi Sembery Imre (Felsőszúd, 1804. január 27. – Felsőszúd, 1898. október 18.[1]) Hont vármegye másodalispánja, 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagja, országgyűlési képviselő.
Élete
Szülei Sembery László és Ivánka Apollonia. 1827 körül mint tiszteleti aljegyző kezdte pályáját, 1836-ban főszolgabíró, 1830-1840 között Hont vármegye országgyűlési követe, majd főbírája, 1842–1845 között másodalispánja volt. 1848-ban képviselővé választották és az ellenzékhez, az úgynevezett „törpe minoritáshoz” csatlakozott. 1848. szeptember 21-én a honvédelmi bizottmány tagjává választották. E bizottságnak egyik legtevékenyebb tagja, s ő indítványozta, hogy az országgyűlés permanensnek nyilvánítsa magát. Mikor az országgyűlés Debrecenbe menekült, csak Schlick seregét megkerülve érhetett oda. Eközben fogadták el a függetlenségi nyilatkozatot, s így ezt nem írhatta alá. Másodszor is megválasztották képviselőnek, s a világosi fegyverletételig viselte e tisztét, azután neki is bujdosnia kellett, és Kalmár Lajos rejtegette házában. Később önként jelentkezett, és perbe fogták, míg aztán Haynau, bukása előtt, neki is kegyelmet adott. A szabadságharc bukása után a szúdi kastélyába, könyvei közé vonult vissza, ezért csak szúdi remeteként emlegették. Az alkotmány visszaállítása után a függetlenségi párthoz csatlakozott, s holtáig híve maradt, de az aktív politikában mint képviselő többé már nem vett részt. Gazdálkodott, kertészkedett, és legfőbb gondját a lutheránus egyház ügyeinek szentelte mint a honti esperesség felügyelője. A pánszlávok ellen buzgó tevékenységet fejtett ki, s a kerületi egyetemes gyűléseken is jelentékeny szerepe volt. Fogadott fiát kitagadva, vagyonát a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületre, ill. unokájára hagyta. A FMKE hosszas pereskedést követően 50 ezer koronában egyezett ki Sembery István kijelölt gyámjával. Felesége garamszegi Géczy Janka, fia Sembery István országgyűlési képviselő.
Művei
Politikai cikkeket írt a hírlapokba. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Hontvármegye. Budapest, 1907.
- Nagy Iván: Magyarország családai X, 133, 135.
- Pallas Nagy Lexikona XIV, 1047; XVIII, 564.
- Budapesti Hírlap 1898, 290.
- Vasárnapi Ujság 1898. 28. sz. arczk. 43. sz.