Kovács Attila (képzőművész)

Kovács Attila
Született	Budapest
Elhunyt	2017. április 6. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész egyetemi oktató grafikusművész
Sablon Wikidata Segítség

Kovács Attila (Budapest, 1938. december 15. – Budapest, 2017. április 6.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő. 1964-től Nyugat-Németországban, majd 1984-től Magyarországon és Németországban élő elismert művész.

Életútja

Felsőfokú tanulmányokat először a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán (1958–64) folytatott gobelin-, majd díszítőfestő szakon. 1964 nyarán emigrált. 1965-től a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémia festő szakának hallgatója volt. Ahol 1970-ben festőművészként diplomázott. 1972–ben Kölnbe költözött. 1984–től Budapesten és Köln-ben dolgozott. 1997–2001 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőosztályán tanított docensi beosztásban, majd 2001-től egyetemi tanári kinevezést kapott. 2001-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán megkapja a Doctor of Liberal Arts címet. 2009 nyarán befejezi a tanítást. 2010-ben felszámolta kölni műtermét és véglegesen Budapestre költözött. 

Munkássága

Képzőművészeti pályája 1958 februárjától datálható, ekkortól készíti első absztrakt festményeit, tárgynélküli pasztell képeit. Még ebben az évben egy saját vizuális nyelvelmélet additív alapjainak kidolgozásába kezdett: egy + egy + … (Igen-Nem, 1958, papír, tempera). 1963 őszén az Élet és Tudomány hasábjain meghatározó szellemi találkozása volt Bolyai János matematikus, nem-euklideszi geometriáról született elméleti kutatásainak kivonatával, amely később Kovács életművének egyik alappillére lesz. Nyugat-Németország-ba emigrált, ahol az átmeneti lágerben 1964 július 3. és augusztus 26. között a Nürnberg melletti zirndorfi Ausländerlagerben elkészíti első szekvenciális rajzait. A 14 darab rajz a Staatliches Museum für Kunst und Design in Nürnberg kutatása szerint a világon az első képzőművészeti szándékú szekvenciális mű, amely sorozat jelenleg a múzeum gyűjteményéhez tartozik.  Életművének második, korai nyugat-németországi időszakában, 1964 és 1970 között létrehozott egy egyedi vizuális művészeti nyelvet, amit vonatkoztatási rendszer-nek, ill. transzmutációs plasztikusság-nak nevezett el. 1967–től szekvenciáit matematikai paraméterekkel programozta, azaz egy-egy rajzi szakasza (azonos vizuális értékű rész) mellé számértékeket rendelt, amely mentén az alapformát matematikai sorozatokra emlékeztetően lépésről-lépésre változtatta. Ekkor megismerkedik Max Bense német filozófussal, aki saját esztétikai és filozófiai gondolatainak vizuális megfogalmazását látta a fiatal művész munkáiban, így életének végéig 1990-ig támogatta és jó kapcsolatot ápolt Kovács Attilával. Ez időben, Kovács fokozatosan bevezette művészetébe a tér, az idő, a sebesség és a visszafordíthatatlanság (irreverzibilitás) fogalmait – ami a romantika előtt a vizuális nyelv természetes alkotórésze volt –, hogy a struktúrák két összetevőjét (nyelvezet + artikuláció) pontos paraméterek segítségével (információ) egymástól függetlenül definiálhassa. Azaz matematikai koordináták mentén épített fel egy „x-y-z-t téridő-tengelyen” megvalósított, saját, nem-euklideszi geometriát követő, szekvenciális geometrikus absztrakciót. Az így elkészült, végtelenig folytatható sorozatokat 1973 és 1976 között a „Vizuális struktúrák szintetizálhatóságának és relativálhatóságának funkciótáblázatá”-ban rögzítette. Megszületett a szintetikus programozás koncepciója. Algoritmusok mentén rajzolta meg négyzet és kör strukturális analízisét és szintézisét. Transzformációinak egy-egy kiválasztott részét fatáblára kasírozott vászonra, vagy papírra kivitelezte, azaz elkészültek a progresszív-regresszív négyzetek és a koordination p3 művek. 1977-ben meghívást kap a kasseli documenta 6 kiállítására, melyen a Fridericanum termében a p3-ra épülő p13 sorozatában készült szekvenciáit mutatja be. A documenta katalógusában megjelenik „Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete„ című tanulmánya. A tanulmány egyik részletén keresztül megérthetjük Kovács struktúra és forma viszonyáról alkotott alaptételét, azaz a struktúra teljesen más valami, mint a forma: s ≠ f. A struktúra relativizálható, a struktúra maga a nyelv. Nevezzük a struktúrát egyszerűen csak hálónak, amelyet a művész – intuíciója alapján – egy négyzetre, téglalapra építi. A hálóban megjelenő forma nem más, mint transzformációjának egy-egy szekvenciája. Közben: 1975-től a meta-quadrat formázott (shaped canvas) tábláit készíti el, ahol a kiindulási, és a végpont is maga a struktúra, a ’háló’, annak változásának művészi végpontja adja meg a formázott vászon határait. Az 1967 és í973 között létrehozott több száz oldalas programfüzete tartalmazza transzformációinak számtanra, lineáris algebrára, paraméterekre épülő algoritmikus sorozatait. Ezen matematikai sorozatok alapján elméletileg rekonstruálható, vagy folytatható nyitott struktúrája, és az abban elhelyezkedő forma vizuális leképzése, azaz a programfüzetében definiált struktúra és formaszintézis komputer segítségével előállítható, és papírra kinyomtatható. Programfüzetének elkészítésével párhuzamosan 1972-ben megfogalmazta egy nem-euklideszi színelmélet kiindulási alapját. Programfüzetére alapozva 1979-ben három szekvenciát írt a német posta teletext rendszerében. 1982-ben, szintén három szekvenciát programozott a Magyar Televízió teletext rendszerében (Képújság). 1984-től elkészítette első metavonalait, amelyeket változó struktúrában helyez el, és így az 1, 2, 3, 4, 5 vonal a változó struktúra pozíciójától függ. 1984-ben elnyerte a bonni Kunstfonds művészeti díját a „Végnélküli imaginárius oszlopok” Meta-pontok: „Itt van ott ←→ ott van itt” című munkájával. Azaz a nyolcvanas évek két meghatározó programja a meta-vonal pozíciófüggőségben, és a Meta-pontok: „Itt van ott ←→ ott van itt”, Egy homogén euklideszi koordináta-rendszerben a pont helyét két koordináta számadatával adjuk meg, míg egy nem-euklideszi diszkontinuális rendszerben ehhez három számadat szükséges. 1984-től német állampolgárként rendszeresen látogatott Magyarországra, és kölni műterme mellett Budapesten is alkotott. 1995-ben műveiből retrospektív kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. 2005-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem megjelentette válogatott írásait: "Az átalakuló plasztikuság", "Művészet és matematika", "Alapelvek és következtetések" címmel. Művei általában kétdimenziós síkban valósultak meg. Vagy síkban indulnak, majd a matematikailag rögzített szekvenciális mozgás ritmusát követve épülnek fel, kilépnek a térbe és egyfajta geometrikus frízt alkotnak a falon. Fatábláinak és papíralapú műveinek feltűnő együtthatója a semmi máshoz nem hasonlítható kimagasló manualitás. A művész minden táblaképe 40 rétegben alapozott hordozóra készült egyedi kivitelezésű festmény. Kovács Attila művei az emberi összpontosítás kivételes példái. A festéket, mint élő anyagot használta, amit tudásának teljes birtokában, irányítottan a kép anyagának egyik összetevőjévé alakított, azaz létrehozott egy „képi igazságot, képi minőséget”. Kovács Attila műveit a nemzetközi múzeumi gyűjtemények, a minimal art, concept art, monochrome, és a non-relational art művészek kontextusában mutatják be. Életművét a megszámolhatóság jellemzi. Az egyszerre egy és összetett saját világát több együttlévő, de külön-külön is értelmezhető alkotóelemből építette fel: „Akármiről gondolkodunk vagy akármit szemlélünk, két különböző útja lehet annak, ahogyan kapcsolatba kerülünk bármivel vagy bárkivel: FOLYAMATOSAN vagy SZAKASZOSAN. Ezért minden létezőt, ami az összes többitől elkülönül, jó, ha mint egyet is és mint összetettet is vizsgálunk. A szakaszosság azonban közvetlen rokona valami olyasminek, amit a művészek nemcsak, hogy nem szeretnek, hanem egyenesen megvetnek: ez pedig a MENNYISÉG és annak nyelvi megnevezése a SZÁM.” (Kovács Attila) „Amit látunk, az nem látható elemekből van összetéve, amit gondolunk, az nem gondolatokból van összetéve, hanem nyelvtani szintézis eredménye. Minden nyelvi viszonyulás érzéki a „szállítóeszközök” tekintetében, szabályai ellenben nem érzékiek, hanem strukturálisak. A képi formát meghatározó paraméterek, azaz a kép információs struktúrája nem látható, hanem valamely információs struktúrából eredő forma válik láthatóvá. Az információ formációvá, formává szervezi az anyagot.” (részlet, Kovács Attila: Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete., 1977)

Kiállítások (válogatás)

Egyéni

1969      Galerie Hansjörg Mayer, Stuttgart, Nyugat-Németország 1970      Galerie Studium Generale, Universität Stuttgart, Stuttgart, Nyugat-Németország 1970     Atelier Glasmeier, Gelsenkirchen-Buer, Nyugat-Németország 1971      Galerie Mutzenbach, Dortmund, Nyugat-Németország 1971     Kunstverein, Unna, Nyugat-Németország 1972      Galerie Szepan, Gelsenkirchen, Nyugat-Németország 1972     Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1973      Cologneischer Kunstverein, Köln, Nyugat-Németország 1973     Galerie Swart, Amszterdam, Hollandia 1974      Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország 1974     Galerie Jesse, Bielefeld, Nyugat-Németország 1975      Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1976      Albers-Kovács, Museum Ludwig, Köln, Nyugat-Németország 1976     Kovács-Albers, Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1977      Galerie Swart, Amszterdam, Hollandia 1977      Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország 1978 Galerie Hilger + Schmeer, Duisburg, Nyugat-Németország 1979      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország 1979      Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Nyugat-Németország 1979      Junior Galerie, Düsseldorf, Nyugat-Németország 1980      Galerie Seestrasse, Rapperswil, Zürich, Svájc 1981      Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország 1981      Grafiksammlung Dieter Lohl, Unna, Nyugat-Németország 1982      Artothek, Köln, Nyugat-Németország 1982      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország 1982      Galerie Czyszczenie Dywanow, Lódz, Lengyelország 1983      Kunstmuseum Hannover, Sammlung Sprengel, Hannover, Nyugat-Németország 1983      Edition & Galerie Hoffmann, Friedberg, Nyugat-Németország 1983      Galerie red and blues, Maastricht, Nyugat-Németország 1986      Galerie Wack, Kaiserslautern, Nyugat-Németország 1987      Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország 1987      Fészek Galéria Mengyán andrással, Budapest 1988      Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország 1988      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország 1988      Rathaus, Waldshut-Tiengen, Nyugat-Németország 1989      Galerie Wack, Kaiserslautern, Nyugat-Németország 1990      Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Németország 1991      Kassák Múzeum, Budapest 1992      Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 1993      Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Németország 1993      Szombathelyi Képtár, Szombathely 1993      Fészek Galéria, Budapest 1993      Galerie Ermitage, Berlin, Németország 1994      Collegium Budapest, Insitute for Advanced Study, Budapest Kiscelli Múzeum, Budapest 1995      Galerie Ucher, Köln, Németország 1995     Műcsarnok, Budapest 1995     Galeria u Jezuitów, Poznen, Lengyelország 1998      Szinyei Merse Pál Társaság, Pest Center Galéria, Budapest 2001     Pécsi Tudományegyetem, Pécs 2002      Erzbischöfliches Diözesanmuseum, Kolumba Museum, Köln, Németország 2004      Kunst aus NRW, Düsseldorf, Németország 2005      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Németország 2007      Babes-Bolyai Tudományegyetem, Cluj-Napoca (Kolozsvár), Románia 2007      Symmetry: Art and Science, ISIS-Symmetry, Universidad de Buenos Aires, Argentina 2007      Quadrate und Metaquadrate, Galerie B. March, Stuttgart, Németország 2008      Symmetry: Art and Science, ISIS-Symmetry, Haus für Architektur, Lviv, Ukrajna 2009      Bolyai-Kovács, MTA Library, Budapest 2010      B55 Galéria, Budapest 2011     Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 2013      Neues Museum - Museum für Kunst und Design, Nürnberg, Németország 2013      Kristályok és Adat-formátumok, MTA Könyvtár, Budapest 2014      Idő-geometriák, VILTIN Galéria, Budapest 2015      Péri és Stella után, VILTIN Galéria, Budapest 2016      MAYOR Gallery, London, Egyesült Királyság 2017      Art Brussels, Rediscovery a VILTIN Galériával

Csoportos kiállítások (válogatás)

1969      Operationen, Museum Fridericianum, Kassel, Nyugat-Németország 1972      Begegnung-Sammlung Reiser, Museum Ulm, Nyugat-Németország 1972      art 3 Kunstmesse Basel, a Galerie Teufel-lel, Svájc 1973      Programm - Zufall – System, Slg. Etzold, Städt.Museum, Mönchengladbach 1973      Konstruktivismus 1913 – 1973, Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Nyugat-Németország 1973     Visuelle Ordnungen, Neue Nationalgalerie, Berlin, Nyugat-Németország 1973     Zeichnungen, Galerie Swart, Amsterdam, Hollandia 1973      art 4 Kunstmesse Basel a Galerie Teufel-lel, Basel, Svájc 1974     Kunst unserer Zeit-Neuerwerbungen, Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Nyugat-Németország 1974      Deutscher Künstlerbund Berlin, Gutenberg Museum, Mainz, Nyugat-Németország 1975     Serie-System-Methode, Bonner Kunstverein, Bonn, Nyugat-Németország 1976      1976 Die Reine Form – Von Malewitsch bis Albers, McCrory Corp. Collection, New York and Kunstmuseum, Düsseldorf, Nyugat-Németország 1977      art 8 Kunstmesse Basel a Galerie Teufel-lel, Svájc 1977      documenta 6, Museum Fridericianum, Kassel, Nyugat-Németország 1978     Abstrakte Definition des Raumes, Nationalgalerie, Berlin, Nyugat-Németország 1978      McCrory Corporation Collection New York, Luisiana Museum, Humlebaeck, Nyugat-Németország 1980     art 11 Kunstmesse Basel, Svájc 1980      Konstruktion, Struktur, Konstellation, Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország 1980      1900 Talets Konstutveckling Belist Genom, Konsthall Malmö, Svédország 1981     Constructivism and the Geometric Tradition, Detroit, USA 1981      Konstruktion in Prozess, Lódz 1982     art 13 Kunstmesse Basel, Svájc 1982      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Museum Ludwig, Köln, Nyugat-Németország 1982          Constructivism and the Geometric Tradition, Art Museum, Denver, USA 1983     Constructivism and the Geometric Tradition, San Antonio Museum of Art, Texas, USA 1983      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Art Gallery of New South Wales, Sydney, Ausztrália 1983      Constructivism and the Geometric Tradition, New Orleans Museum of Art, New Orleans, USA 1984      Constructivism and the Geometric Tradition, Indianapolis Museum of Art, Indianapolis 1984      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Künstlerverein, Oslo, Norvégia 1985     Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, National Art Club, New York 1985      Imaginer, Construire, Musée d’Art Moderne, Paris, Franciaország 1986      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Arts Center, Hong Kong 1986 National Museum, Singapur, Shoto Museum, Tokio 1986      Trends in Geometric Abstract Art, The Tel Aviv Museum, Tel Aviv, Izrael 1987      Mathematik in der Kunst der Letzten Dreißig Jahren, Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország 1989     art 20 Kunstmesse Basel, a Galerie Fesel-lel, Basel, Svájc 1992     Grenzenlos, Zeitgenössische Kunst im Exil, Bonn, Németország 1993     Grenzenlos, Zeitgenössische Kunst im Exil, Stuttgart, Németország 1994      Europa-Europa, Das Jahrhundert der Avantgarde in Mittel- und Osteuropa, Kunst- und Ausstellungshalle der BRD, Bonn, Németország 1994 A 80-as évek magyar művészete, Műcsarnok, Budapest 1997     Jenseits von Kunst, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, Ausztria 1998     Der unendliche Raum dehnt sich aus, Staatlichen Kunsthalle, Baden-Baden, Németország 1998      Universidad Simon Bolivar Museum, Galeria de Arte Caracas, Venezuela 2001     Ars Vivendi – Ars Moriendi, Kolumba Museum, Köln, Németország 2001      Bezugssysteme, Edition & Galerie Hoffmann, Friedberg, Németország 2003     150 Jahre Diözesanmuseum Cologne! Schenkungen, Kolumba Museum, Köln, Németország 2005     Concrete Art in Europe after 1945 (Max Bill presentation), Kulturspeicher, Würzburg 2007     Ausgerechnet....Mathematik und Konkrete Kunst, Kulturspeicher, Würzburg 2009     Art Cologne az Edition & Galerie Hoffmann-al, Friedberg, Németország 2011     Denken, Kolumba Museum, Köln, Németország 2012     Rasterfahndung - Das Raster in der Kunst nach 1945, Kunstmuseum Stuttgart, Németország 2013     Primary Struktures, Galerie March, Stuttgart, Németország 2013      DRAWING.OK, VILTIN Galéria, Budapest 2013      National Gallery of Modern Art, New Delhi – Mumbai – Bangalore, India 2013      ArtMarket Budapest a VILTIN Galériával 2014     ARCOmadrid a VILTIN Galériával 2014      Szabadkéz, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen 2014      Artissima, Torino a VILTIN Galériával 2015      ARCOmadrid a VILTIN Galériával 2015      START Art Fair, London a VILTIN Galériával 2016      ARCOmadrid a VILTIN Galériával 2016      TEFAF Maastricht a MAYOR Gallery London-nal, Hollandia 2016      Art Basel a MAYOR Gallery London-nal, Svájc 2017      TEFAF Maastricht a MAYOR Gallery London-nal, Hollandia 2017      Art Basel a MAYOR Gallery London-nal, Svájc

közgyűjtemények

Galerie der Stadt, Stuttgart, Németország Städtische Kunstsammlungen, Gelsenkirchen, Németország Städtisches Museum Abteiberg, Mönchengladbach, Németország Kultusministerium Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf, Németország Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Németország Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen a. R., Németország Museum Ludwig, Köln, Németország Museum Kunst Palast, Düsseldorf, Németország Staatsgalerie Stuttgart, Németország Museum Wiesbaden, Németország Muzeum Sztuki, Lódz, Lengyelország Museum für Konkrete Kunst, Ingolstadt, Németország Art Information Center – University of Arts, Osaka, Németország Kupferstichkabinett, Berlin Németország Sprengel Museum, Hannover, Németország Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Waldshut-Tiengen városa, Németország The Tel Aviv Museum, Izrael Louisiana Museum of Modern Art, Humlebaek, USA Amszterdam városháza, Hollandia Wipperführt városa, Németország Szépművészeti Múzeum, Budapest Stiftung Wilhelm Lehmbruck Museum, Duisburg Kiscelli Múzeum, Budapest Kolumba Museum, Kunstmuseum des Erzbistums Köln, Németország Albertina, Bécs, Ausztria Janus Pannonius Múzeum, Pécs Von der Heydt-Museum, Wuppertal, Németország Mondrianhuis, Amersfort, Németország Vass Múzeum, Veszprém Museum im Kulturspeicher, Würzburg, Németország Allianz AG, Berlin, Németország Ludwig Múzeum, Budapest Kunsthalle, Bréma, Németország Paksi Képtár Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest Kunstmuseum Stuttgart, Németország Neues Museum - Staatliches Museum für Kunst und Design, Nürnberg, Németország Museum Haus Konstruktiv, Zürich, Svájc Strukturált vízfelületek (Kút a Krankenhaus Schorndorf kertjében) | Schorndorf, Baden Württemberg, Németország

Díjak, elismerések (válogatás)

 Munkácsy Mihály-díj (2004) Amszterdam városának pályázatáti díja (1987) Észak-Rajna-Westfalia tartomány építészeti hivatalának pályázati díja, Köln (1985) Kunstfonds művészeti díj, Bonn (1984) Német Ipari Szövetség festészeti díja, Köln (1977) Festészeti díj, Köln (1975)

Kötetei

Az átalakuló plasztikuság… Művészet és matematika… Alapelvek és következtetések… 1967-2005, Magyar Képzőművészeti Egyetem kiadásában, 2005

Források

• Kovács Attila, festő, artportal.hu Archiválva 2017. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kovács Attila 1967-2005, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2005, ISBN 963 7165 30 4
• Kovács Attila, Szintetikus szekvenciák 1968-1995, Műcsarnok, Budapest, Kunsthalle, 1995, ISBN 963 7550 70 4