Mundzuk
Mundzuk vagy Mundzsuk (390 – 434) hun nagykirály volt 415 és 420 között. A trónon őt előbb öccse, Ruga, majd fiai Bleda (magyar mondákban Buda) és Attila hun király követték. Nevének jelentése az ótörökben „gyöngy, ékszer vagy zászló”[1] Az ótörök szó monçuk, konkrét jelentése „ékszer”, az uralkodó neve is inkább Moncsuk vagy legfeljebb Muncsuk lehetett, de a nevet ránk hagyományozó gót és görög források ezt a hangot nem tudták jelölni. Iordanes a Mundzucus, Cassiodorus pedig a Μουνδίουχος nevekkel említi. A gót nyelvű forrás hibás olvasata eredményezi a Mundzsuk nevet. Van olyan etimológia, amely a gepida eredetű, latinosan Mundus alakú személynévre próbálja visszavezetni. A magyar mondákban Bendegúz néven szerepel. Az egyetlen Bendegúz ( Mundzuk ) hun nagykirály szobornak Farmos ad otthont.
Uralkodása
Közvetlen korabeli forrás nem nevezi őt a hunok nagykirályának, azonban a rá való utalások szerint minden bizonnyal az volt. Attila hivatalos címében szerepelt a „Mundzuk fia” kitétel. Ruga nagykirály halála után (430?) unokaöccsei, Bleda és Attila a jelek szerint problémamentesen vették át a hatalmat. Ez tehát a korban a sztyeppén szokásos szeniorátus elvének megfelelő hatalomátvétel volt, amelyben Rugát bátyjának fiai követték a trónon. Attila később követe – Orestes – útján is azzal dicsekedett II. Theodosius császárnak, hogy ő a császárral egyenrangú nemes származású, a nemes Mundzuk utóda.[1] A forrásokban Ruga és testvére, Oktár együtt tűnik fel, mint a hun törzsszövetség vezetői. Az ő társuralkodójuk lehetett haláláig Mundzuk is. A jelek arra mutatnak, hogy ők hozták létre az erős központosított törzsszövetséget, mert a hunok ekkortól jelentettek komoly fenyegetést a Kelet- és Nyugatrómai Birodalomra.[2]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Bóna-Hunok 32. o.
- ↑ E. A. Thompson: A hunok. [Szeged]: Szukits. 2003. = A világ népei, ISBN 963 9344 95 8
Források
- ↑ Bóna-Hunok: Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest: Corvina. 1993. ISBN 963 13 3382 5