Ókori indiai kertek

Az ókori indiai kertek kialakításánál a buddhizmus természetesen meghatározó szerepet kapott. A kert felfogása Buddha tanítása szerint alakult ki, mely szerint az egy önmagában álló csoda, amely arra szolgál, hogy lehetőség adassék a magányos szemlélődésre, az önmagamon kívüli és önmagamba való visszavonulásra. Ezek szerint az igazi boldogság a nyugalomban, a mozdulatlanságban és elmerengelődésben van. Az ókori indiai kertek kialakítása átmenetet képez az Indiától nyugatra nyugati kertek és a keleti kertek között. Aki a kertben lelte halálát, azt az uralkodó szentté avatta.

Általános jellemzőjük

Az uralkodók építették palotáik mellé hatalmas kertjeiket, ami a város vagy település középpontjában helyezkedett el. Nyitott kertnek számított, mert oda bárki beléphetett, akit az uralkodó maharadzsa vagy rádzsa, arra érdemesnek tartott. 8-10 m magas kapuval rendelkezett, ahonnan márvány úton lehetett a palotát megközelíteni. A palota mellett hatalmas kanyargós folyókat, patakokat létesítettek, ami itt az emberi lét mozgatóerejét jelképezi. Jellemzően koros fákat, főleg egzotikus fajokat ültettek.

Felhasznált fajok

szobafikusz Ficus elastica
kislevelű fikusz Ficus benjamina
japán liliomfa (Magnolia kobus)
Magnolia magnificans
Laurocerassus arbicola
fás bazsarózsa (Paeonis sufruticosa), amit nemcsak felhasználtak, hanem szent növényüknek is tekintették.
krizantém Chrysanthemum