Kéktorkú hegyikolibri
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Lampornis clemenciae (Lesson, 1829) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kéktorkú hegyikolibri témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kéktorkú hegyikolibri témájú kategóriát. |
A kéktorkú hegyikolibri (Lampornis clemenciae) a madarak (Aves) osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt René Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1829-ben, az Oreopyra nembe Ornismya Clemenciae néven.[3]
Alfajai
- Lampornis clemenciae bessophilus (Oberholser, 1918)
- Lampornis clemenciae clemenciae (Lesson, 1829)
- Lampornis clemenciae phasmorus Oberholser, 1974[2]
Előfordulása
Az Amerikai Egyesült Államok déli részén és Mexikóban fészkel, telelni délebbre vonul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők.[4]
Megjelenése
Testhossza 13 centiméter,[5] testtömege 6-10 gramm. Nevét a hím irizáló kék torokfoltjáról kapta, a tojóé sima szürke.
 |
Életmódja
Főleg nektárral táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekvő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 19.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 17.)
