Kis pézsmateknős
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Sternotherus minor Agassiz, 1857 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Kinosternon minor | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis pézsmateknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kis pézsmateknős témájú médiaállományokat és Kis pézsmateknős témájú kategóriát. |
A kis pézsmateknős (Sternotherus minor) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és az iszapteknősök (Kinosternidae) családjába tartozó faj. Nevüket onnan kapták, hogy megzavarása esetén, pézsma szagú folyadékot bocsát ki.
Előfordulása
Az Amerikai Egyesült Államok középső, déli részén honos. Folyókban és folyamokban található meg.
Megjelenésük
Testhossza 7,5-10 centiméter. A hátpáncélja ovális, viszonylag magas ívű, a színe zöld vagy barna sötét mintázattal. A haspáncélja sárga vagy narancssárga és nincs rajta mintázat.
Alfajai
- Sternotherus minor minor
- Sternotherus minor peltifer
Életmódja
Mindenevő, de főleg csigákkal, rovarokkal, férgekkel táplálkozik.
Szaporodása
Évente 3-4 alkalommal rak le tojásokat, átlagban 2-3 darabot.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)
- Teknos.hu
