Névai László

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen 5.204.228.202 (vitalap) 2024. december 5., 12:31-kor történt szerkesztése után volt. (1950-től)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Névai László
Született1914. február 24.
Budapest
Elhunyt1983. július 30. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaFutó Ella
Foglalkozásajogász
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1936)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B-1-9)
A Wikimédia Commons tartalmaz Névai László témájú médiaállományokat.

Névai László (Budapest, 1914. február 24.[1] – Budapest, 1983. július 30.) jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok doktora (1977).

Élete

Névai (Neufeld) Lipót Lajos (1887–1962) bankhivatalnok és Riesler Lotti (1890–1940) gyermekeként született. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán folytatta, ahol 1936-ban „summa cum laude’’ minősítéssel szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt baloldali ifjúsági mozgalmak résztvevője volt. A Nyugatban és baloldali folyóiratokban jelentek meg írásai. Ezt követően ügyvédjelölt volt. 1942 októberétől a Szovjetunióban különböző parancsnokságokon politikai munkatársként, illetve szerkesztőként dolgozott. Ugyanekkor lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Vörös Hadsereg állományában részt vett az ukrajnai, a magyarországi, az ausztriai és a csehszlovákiai harcokban. A Magyar életrajzi lexikon szerint 1946–1952 között a Kábel Szovjet Elektromosipari Rt. magyarországi fióktelepén főügyész. 1950-től oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. 1949-ben egyetemi magántanárrá, 1950-ben tanszékvezetővé, 1952-ben egyetemi tanárrá nevezték ki az általa alapított[forrás?] Szovjet Jogi Tanszékre, 1965-től a polgári eljárásjogi tanszék vezetője volt. Közben 1952. november 15. és 1954. augusztus 31. között a Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóiratkiadó szerkesztője volt. Felesége Futó Ella (1914–1994) volt. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (5B-1-9).

Tudományos munkája

Tudományos pályája kezdetén büntetőjogi kutatásokkal foglalkozott, később a törvénykezési szervezettel és a polgári eljárásjog kérdéseivel. Az 1945 utáni első magyar alkotmányjogi tankönyv (1945) egyik szerzője. Több polgári eljárásjogi tankönyvet is írt, illetve szerkesztett. Másfél évtizedig volt főszerkesztője a Külföldi Jogi Szemlének, majd a Magyar Jog c. folyóirat Külföldi Jogi Szemle és Figyelő című rovatait szerkesztette. Ő kezdeményezte és szervezte Budapesten a szocialista polgári eljárásjogászok első nemzetközi konferenciáját. Rendszeresen részt vett a polgári eljárásjogi és törvénykezési szervezeti tárgyú kormányzati kodifikációs munkákban.

Főbb művei

  • Orosz-magyar jogi és államigazgatási szakszótár (Tardy Lajossal, Budapest, 1951)
  • Magyar polgári eljárásjog (társszerkesztő, Budapest, 1959)
  • Magyar törvénykezési szervezeti jog (egyetemi tankönyv, Budapest, 1961)
  • A polgári perrendtartás magyarázata (Szilbereky Jenő, Budapest, 1967, I-II., 1975-76)
  • Polgári eljárásjog (egyetemi tankönyv, társszerző Szilbereky Jenő, Budapest, 1968, 1980)
  • A magyar polgári eljárás alapvonalai és a törvénykezési reform (Budapest, 1973)
  • Kereset, tárgyalás és ítélet a magyar törvénykezési reform után (Budapest, 1974)
  • Szocialista polgári eljárásjogi bibliográfia (1945-1974) (Budapest, 1977)
  • Fejezetek a törvénykezési szervezet és a polgári eljárás történetéből (Budapest, 1979)
  • Ügyészségi tanulmányok (egyetemi jegyzet, Budapest, 1979).

Díjai, elismerései

  • „Az 1941–1945. évi nagy honvédő háborúban aratott győzelem 20. évfordulója” emlékérem (1969)
  • Vörös Csillag Érdemrend (1969)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1974)
  • „Az 1941–1945-ös évek nagy honvédő háborújában aratott győzelem 30. évfordulója” emlékérem (1976)

Jegyzetek

Források

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap