Kisfehéregyház
| Kisfehéregyház (Albeștii Bistriței, Weisskirchen) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Galacfalva |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galacfalva |
| Irányítószám | 407088 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33293 |
| Népesség | |
| Népesség | 150 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 350 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 46° 59′ 35″, k. h. 24° 27′ 04″46.993009°N 24.451137°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 35″, k. h. 24° 27′ 04″46.993009°N 24.451137°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisfehéregyház témájú médiaállományokat. | |
Kisfehéregyház (románul Albeștii Bistriței, németül Weisskirchen, erdélyi szász nyelven Weisskirch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése
Besztercétől délre található, Galacfalva község része.
Története
1332-ben Alba Ecclesia említik először. A települést német telepesek alapították. Temploma a 14. század táján épült, a reformáció idején, amikor a lakosság felvette a lutheránus vallást, a templomot is átalakították ennek megfelelően. A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott. A második bécsi döntést követően visszakerült Magyarországhoz, de a második világháborút követően ismét Románia része lett. 1944-ben német lakossága a visszavonuló Wehrmachttal együtt elhagyta a települést és Németországba menekült, ahonnan többé haza nem tértek.
Híres emberek
- Itt született Karl Kurt Klein (1897–1971) – osztrák újságíró, teológus, germanista és történész
Lakossága
1910-ben 495 lakosa volt, ebből 337 szász, 37 román, 3 magyar és 82 cigány. 2002-ben 174 lakosából 129 román, 44 cigány, 1 német volt.
Nevezetesség
- 19. századi ortodox (eredetileg evangélikus) templom[3]
Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}