A Bad Reputation a Thin Lizzy ír hard rock zenekar nyolcadik nagylemeze, amely 1977. szeptember 2-án jelent meg. Ahogy a lemezborító is sejteti, a legtöbb dalban csak a csapat háromnegyede vett részt, Brian Robertson gitáros mindössze három dal feljátszásában vett részt. Mivel Robertson keze egy kocsmai verekedés következtében idegkárosodást szenvedett, ezért 1977 januárjától már Gary Moore játszott helyette a koncerteken.[2] Ez volt az utolsó studió album, ahol Robertson a Thin Lizzyvel játszott.
Az album aranylemez lett Angliában,[3] a róla kimásolt kislemez a Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) pedig a 14. helyet érte el a szigetországban.
2011. június 27-én az album egy újrakiadást kapott, amelyen az eredeti anyag mellett élő felvételek is helyet kaptak.
Előzmények, felvételek
Az előző album a Johnny the Fox turnéja 1977-ben már Gary Moore gitárossal került lebonyolításra, amely során a Queen előtt léphettek fel. Mivel Lynott és Robertson között elmérgesedett a viszony, a frontember megkérte Moore-t, hogy csatlakozzon teljes jogú tagként. Moore elutasította az ajánlatot és visszatért korábbi zenekarába a Colosseum II-ba. Lynott ezt követően döntött úgy, hogy Scott Gorham egymaga fogja feljátszani a következő nagylemezt. Gorham azonban úgy gondolta, szükség van egy második gitárosra, mert vannak élő előadások is, illetve voltak olyan darabok, melyeket két gitárosra írtak. Szerette volna megtartani a korábbi egységet, elmondása szerint mindig hittem a büvös körben. Ha összetöröd a bűvös kört, az egész dolognak vége, nem?[4]
Két dal (Opium Trail és Killer Without a Cause) szóló nélkül lett rögzítve, így próbált Gorham nyomást gyakorolni a frontemberre, hogy vegye vissza Robertsont. Lynott beadta a derekát, így Robertson hamarosan Torontoba repült, és három dalhoz feljátszotta a saját részeit.
A hangulat azonban meglehetősen feszült volt, Robertson és a zenekar között. A gitáros kifejtette, hogy még csak inni sem lenne hajlandó zenésztársaival,[5] saját magára stúdiózenészként tekintett, Lynott pedig "vendégként" hivatkozott rá. Mindenesetre Lynott meghívta az ír gitáros Jimi Slevint (korábban az ír Skid Row-ban is megfordult), hogy „próbáljon ki néhány dolgot”, arra az esetre ha Robertsont helyettesíteni kellene a jövőben.[6]
Az album dalai közül Robertson és Gorham csak a That Woman's Gonna Break Your Heart címűben játszott egyenrangú partnerként, magára a lemezfelvételre pedig úgy emlékezett vissza Gorham, mint egy sorsfordító anyagra. Elmondása szerint ez azért egy nagyon fontos album a számunkra, mert rengeteg balsorson kellett keresztül mennünk."[7]
A producer a zenekar mellett Tony Visconti lett, aki korábban főleg a T. Rex és David Bowie lemezei miatt lett ismert.
Borító, fogadtatás
A zenekar korábbi borítóiért felelős Jim Fitzpatrick neve merült fel ezúttal is, azonban egy félreértés miatt mégsem az ő képe dísziti a lemezt. A határidő közeledtével Lynott az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy találkozzon a művésszel, azonban a Connecticut állambeli Madison helyett a Wisconsin államban található Madison városba ment. A határidő miatt végül Sutton Cooper képét használták fel, melyen hárman láthatóak Robertson nélkül.[8]
A teljes, négytagú zenekari fotó a lemez hátlapján volt látható. A belső képeken mind a négy zenész szerepelt, valamint Les Krims fotói is láthatóak voltak, akinek The Incredible Case of the Stack O'Wheat Murders című fotósorozatát Lynott még New Yorkban látta.[9] A lemezen ismét megjelentek a játékkártya motívumok, melyek az 1975-ös Fighting albumot is díszitették.
Lynott ragaszkodott hozzá, hogy Robertson ne legyen látható a frontborítón, maga a gitáros is hasonlóan vélekedett. Elmondása szerint nem voltam jó hangulatban. Nem akartam, hogy a képem az album borítóján szerepeljen, mert nem folytam bele a dalszerzésbe, sőt kimondottan rossz kedvem volt a felvételekkor.[10]
A Bad Reputation album kedvező visszhangra talált, dalaiban egyesítette a hard rock húzóerejét, a folkos dallamosságot, a lírai romantikus hangulatot, valamint a heavy metalt előrevetítő döngölős riffeket.[11]
Stephen Thomas Erlewine az AllMusic kritikusa későbbi írásában, üdvözölte a tényt, hogy közvetlen elődjénél egy erősebb anyag született, amelyre 4 és fél csillagot adott a lehetséges ötből.[12]
Az anyag keményebb hangzását a producer Tony Visconti hatásának tudja be, hozzátéve, hogy Robertson távolléte nem feltűnő, Gorham egyedül is megoldotta a feladatot.[12] Véleménye szerint az album felveszi a versenyt a Jailbreak szintjével is.[12]
Más írások dicsérték a lemez egyszerre "hangos és zenei" megközelítését, amivel a punk hullám közepén is sikeresek maradhattak, "mivel sok bunkónak tetszett, ezáltal biztosítva a fiatalság támogatását".[13]
Martin Popoff elismerését fejezte ki, miszerint a zenekar két év alatt már a harmadik zseniális albumát adja ki.
| Kritikák |
| Szerző | Értékelés | | AllMusic |  [12] | | Collector's Guide to Heavy Metal (Martin Popoff)[14] | 10/10 | | Sputnikmusic |  [15] |
|
A Sputnikmusic szintén pozitívan cikkezett az albumról 4 ponttal jutalmazva az ötből.[15] Negatívumként az "átlagos" dobolást és néhány gyengébb számot jelölt meg, hozzátéve, hogy a Bad Reputation egy nagyszerű album. Nem a Lizzy legjobbja, ismerkedésnek sem ezt ajánlom (arra ott az elképesztően jó Jailbreak), de rajongóknak és a gitárzene kedvelőinek elengedhetetlen a megvásárlása.[15]
A zenekar zeneileg széles spektrumot átölelő dalai, a punk népszerűségének csúcsán is képes volt megszólítani a fiatalokat.[13]
A kemény hangzások mellett felbukkantak Jimi Hendrix hatású, pszichedelikusabb dalok is (Opium Trail, Killer Without A Cause), szerelmes líra (Southbound), az éjszaka hangulatát felidéző dal (Downtown Sundown) vagy a funk is (Dancing in the Moonlight).[11]
A zenekar lírai oldalát domborította ki a That's Woman Gonna Break Your Heart is, míg a Dear Lord a rock és a gospel nászaként jellemezhető.[11]
Az album kereskedelmileg is sikeres volt, Angliában négy hét alatt aranylemez lett, a fesztiválokon pedig gyakran főzenekarként több tízezres tömegek előtt léphettek fel.[16]
A nagylemez a brit listán a 4. helyig jutott, a róla kimásolt Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) pedig a 14. helyre kúszott fel.[17]
A dal egy újabb slágert jelentett az együttes számára, amely nem összekeverendő a King Harvest azonos című szerzeményével.[18]
Feldolgozások
Bár a címadó dal nem jelent meg kislemezen később több előadó is feldolgozta. A női tagokból álló amerikai heavy metal formáció a Phantom Blue 1993-ban tette fel Built to Perform című albumára.[19] A dal feldolgozása felbukkant 2006-ban a Guitar Hero II játékban is,[20] a zenekar által felvett dal pedig a Dogtown and Z-Boys című dokumentumfilmben csendült fel 2001-ben.[21] A 24-7 Spyz nevű amerikai rockegyüttes a 2006-os Face the Day albumán dolgozta fel a dalt,[22] míg a Foo Fighters a 2011-ben publikált feldolgozásalbumára tette fel (Medium Rare).[23]
A 2012-es Sleeping Dogs videójátékban a Sagittarius FM nevű rádióállomás mutatta be a dalt,[24] majd 2015-ben a brit speed metal zenekar a Raven is feldolgozta.[25]
A Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) című számot gyakran előadta élőben a The Smashing Pumpkins is. Az eredeti lendületes ritmust lassítva, akusztikus dallammá átformálva adták elő, mely a Disarm kislemez B oldalán is megjelent.[26]
Diana Vickers brit énekesnő-dalszerző is feldolgozta a dalt, amely második nagylemezének előzeteseként jelent meg.[27]
Az ír Magners a Thin Lizzy Dancing in the Moonlight dalával vezette be új ciderét Angliában 2005-ben.[28] A szintén angol Alt-J indie rock együttes The Saturday Sessions from The Dermot O'Leary Show válogatásalbumra dolgozta fel a dalt 2012-ben.[29]
John Norum a svéd Europe gitárosa az Opium Trail című dalt dolgozta fel 1992-es Face the Truth című szólóalbumán.[30]
Számlista
| 1. |
Soldier of Fortune |
5:18 |
| 2. |
Bad Reputation |
3:09 |
| 3. |
Opium Trail |
3:58 |
| 4. |
Southbound |
4:27 |
| 10. |
Killer Without a Cause (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) |
3:42 |
| 11. |
Bad Reputation (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) |
2:49 |
| 12. |
That Woman's Gonna Break Your Heart (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) |
3:28 |
| 13. |
Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight) (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) |
3:22 |
| 14. |
Downtown Sundown (BBC felvétel 1977. augusztus 1.) |
3:53 |
| 15. |
Me and the Boys (hangpróba felvétel) |
4:17 |
| 57:21 |
Kislemezek
- Dancing In The Moonlight/Bad Reputation – 7" (1977)
Zenészek
- Thin Lizzy
- Vendégzenészek
- Jon Bojic, Ken Morris, Mary Hopkin-Visconti – háttérvokál a Dear Lord című számban.
- John Helliwell – szaxofon, klarinét
- Produkció
- Tony Visconti – producer, hangmérnök
- Jon Bojic, Ken Morris, Ed Stone – hangmérnök helyettes
Listás helyezések
Album
|
Kislemezek
| Év
|
Kislemez
|
Slágerlista
|
Helyezés
|
| 1977
|
Dancing in the Moonlight (It's Caught Me in Its Spotlight)
|
Ír kislemezlista[37]
|
4
|
| Brit kislemezlista[32]
|
14
|
| RPM100 Top kislemezek (Kanada)[38]
|
84
|
|
Jegyzetek
- ↑ Thin Lizzy brit kislemezek.
- ↑ The Rise of the Emerald, Phil Lynott: The Rocker. London, UK: Omnibus Press (2010. április 7.). ISBN 978-0857122544
- ↑ BPI Awards Database: Search for Thin Lizzy. British Phonographic Industry. (Hozzáférés: 2021. augusztus 12.)
- ↑ Scott Gorham interjú (angol nyelven). Rock Guitar Daily. [2018. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 14.)
- ↑ Alan Byrne. Thin Lizzy. SAF Publishing Ltd, 110. o. (2006. február 1.). ISBN 9780946719815
- ↑ Starlight Magazin, 1976. december 16.
- ↑ Brannigan, Paul. történet a dalok mögött: Thin Lizzy – Dancing in the moonlight (It's caught me in its spotlight), 24. o. (2016. augusztus 1.)
- ↑ Thin Lizzy: Soldiers of Fortune. London, UK: SAF Publishing, 115. o. (2006). ISBN 978-0946719815
- ↑ Pills, Powders & Potions, Phil Lynott: The Rocker. London, UK: Omnibus Press (2010. április 7.). ISBN 978-0857122544
- ↑ Bad Reputation, Thin Lizzy: The Boys Are Back in Town (2012). ISBN 978-1780384320
- ↑ 11,0 11,1 11,2 Évtizedelő - 1977 : Beindul a gőzkalapács. (magyar nyelven). hardrock.hu. [2018. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
- ↑ 12,0 12,1 12,2 12,3 Erlewine, Stephen Thomas: Allmusic kritika. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2011. június 22.)
- ↑ 13,0 13,1 |cím=Bad Reputation |egyéb=Thin Lizzy |év= 2011|típus=CD borító |kiadó= Universal Music Group |id=2772693
- ↑ The Collector's Guide to Heavy Metal: Volume 1: The Seventies. Burlington, Ontario, Kanada: Collector's Guide Publishing, 279–280. o. (2003. október 1.). ISBN 978-1894959025
- ↑ 15,0 15,1 15,2 Sputnikmusic kritika (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011)
- ↑ A Thin Lizzy története a rockerek.hu oldalon. (magyar nyelven). rockerek.hu. [2021. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 16.)
- ↑ Roberts, David. Brit kislemezek és albumok, 19th, London: Guinness World Records Limited, 555–556. o. (2006). ISBN 1-904994-10-5
- ↑ Allmusic > dalkereső > Dancing in the Moonlight
- ↑ |cím=Built to Perform|előadó=Phantom Blue |év=1993 |típus=CD borító |kiadó=Geffen Records |id=GEFD-24603|hely=Santa Monica, Kalifornia
- ↑ Li C. Kuo: Guitar Hero II dallista. GameSpy, 2006. október 9. (Hozzáférés: 2012. december 28.)
- ↑ Dogtown & Z-Boys (2001): Filmzene. IMDb . (Hozzáférés: 2018. február 26.)
- ↑ |cím= Face the Day|előadó= 24-7 Spyz |év=2006 |tipus=CD borító |kiadó= Gumbo Records |id=GRC007
- ↑ |cím= Medium Rare|előadó= Foo Fighters |év= 2011 |típus=CD borító |kiadó= Roswell Records |id=88697-84798-1
- ↑ Sleeping Dogs dallista. GameSpot . (Hozzáférés: 2018. február 26.)
- ↑ Raven - ExtermiNation. Kickstarter, 2014 (Hozzáférés: 2018. február 27.)
- ↑ |cím= Disarm |előadó= Smashing Pumpkins |év = 1994| típus =CD borító |kiadó = Virgin Records |id=7243 8 92310 2 1 }}
- ↑ O'Mance, Brad: Diana Vickers has covered a Tom Petty song. Popjustice, 2012. április 11. (Hozzáférés: 2018. február 26.)
- ↑ O'Mahony, Catherine. „A Magners új márkát dob piacra”, The Sunday Business Post , Key Capital and Cooke, 2005. május 28. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
- ↑ |cím= The Saturday Sessions From The Dermot O'Leary Show
|előadó = Alt-J |év= 2014 |típus =CD borító |kiadó= Sony Music|id=88843028882
- ↑ |title= Face the Truth |előadó = John Norum |év = 1992 |típus = CD borító |kiadó= Epic Records |id=EPC 469441 2 |hely= Los Angeles, Kalifornia
- ↑ Kent, David. Australian Chart Book 1970–1992, illustrated, St Ives, N.S.W.: Australian Chart Book, 308. o. (1993). ISBN 0-646-11917-6
- ↑ 32,0 32,1 Thin Lizzy Official Charts. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
- ↑ Thin Lizzy – Bad Reputation (Album). Swedishcharts.com. Media Control Charts. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
- ↑ Thin Lizzy – Bad Reputation (Album). Norwegiancharts.com. Media Control Charts. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
- ↑ Thin Lizzy Chart History – Billboard 200. Billboard.com. Billboard. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
- ↑ Top Albums/CDs - Volume 28, No. 8, November 19, 1977. Library and Archives Canada, 1977. november 19. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
- ↑ The Irish Cahrts: search for Thin Lizzy. Irish Recorded Music Association. (Hozzáférés: 2018. február 15.)
- ↑ Top Singles - Volume 28, No. 7, Nov 12, 1977. Library and Archives Canada, 1977. november 12. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
