Ilmari Manninen

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>InternetArchiveBot 2023. június 16., 06:15-kor történt szerkesztése után volt. (0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ilmari Manninen
Született1894. szeptember 2.
Viborg
Elhunyt1935. június 14.
Helsinki
Állampolgárságafinn
Nemzetiségefinn
Foglalkozásaetnográfus
IskoláiHelsinki Egyetem
Kitüntetései3rd Class of the Order of the Cross of the Eagle (1932. június 22.)[1]

Ilmari Justus Andreus Manninen (Viborg, 1894. szeptember 2.Helsinki, 1935. június 14.) finn etnográfus, múzeumigazgató, a tárgyi néprajz kutatója. 1922 és 1928 között Észtországban működött, az ész néprajz megalapozója volt.

Élete

Az Orosz Birodalomhoz tartozó Finn Nagyhercegség Viborg, finn nevén Vilpuri városában született. Doktori értekezését még a folklór tárgyköréből készítette (1922), de hamarosan a tárgyi néprajz került érdeklődése és tudományos tevékenységének középpontjába. 1922-ben megbízták a Tartuban létrehozott Észt Nemzeti Múzeum rendezésével, melynek 1928-ig volt igazgatója. Ebben a minőségében néprajzi gyűjtőutakat szervezett, melyeken maga is részt vett, irányította az összegyűjtött anyag rendszerező munkáit, egyetemi előadásaival pedig jelentősen hozzájárult az észt néprajzosok képzéséhez. 1929-ben hazatért és Helsinkiben az egyetem docense, illetve a Finn Nemzeti Múzeumban a néprajzi osztály vezetője lett. Folytatta az észt néprajzi anyag feldolgozását, de ekkor már összehasonlító néprajzzal is foglalkozott. Tudományos munkássága egyes (főként északkelet-európai) finnugor népek tárgyi műveltségének kutatására, rendszerbe foglalására irányult. Fő munkáit az észtek és más finnugor rokon nyelvűnépek tárgyi néprajzáról készítette. A főművének tekintett Die Sachkultur Estlands első kötete (1931) a gyűjtögető gazdálkodás, második kötete (1933) a termelő gazdálkodás és az építkezés témakörét foglalja össze. A harmadik kötetet már nem volt ideje befejezni. Közép-európai és balkáni tanulmányútjának utolsó állomása Magyarország volt; innen hazaérkezése után, 1935 nyarán váratlanul elhunyt.

Fontosabb munkáiból

  • Die dämonischen Krankheiten im finnischen Volksaberglauben (1922). Doktori értekezés az észak-karjalai folklór tárgyköréből
  • Etnograafiline sőnastik (1925). Az észt néprajzi terminológiát magyarázó kis szótár
  • Eesti rahvariiete ajalugu (Tartu, 1927). Az észt népviselet egész területére kiterjedő, észt nyelven írt monográfia
  • Suomensukuiset Kansat (Porvoo, 1929)
  • Soome sugu rahvad (1929). Az észt és a finn kiadás után németül is megjelent (Die finnisch-ugrischen Völker, 1932)
  • Die Sachkultur Estlands (Tartu, I. 1931, II. 1933)
  • Esineellinen kansatiede (a Suomen suku című sorozat III. kötet, Helsinki, 1934). Összefoglalás az északkelet-európai finnugor népek tárgyi néprajzáról

Jegyzetek

Források