Ujházy László (hangmérnök)
Ujházy László | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1937. július 31. Budapest, Magyarország |
Elhunyt | 2019. november 8. (82 évesen) Budapest, Magyarország |
Sírhely | Rákospalotai köztemető |
Iskolái | |
Pályafutás | |
Együttes | Camerata Hungarica |
Hangszer | klarinét, chalumeau, furulya |
Díjak |
|
Tevékenység | |
Kiadók | Hungaroton |
Ujházy László (Budapest, 1937. július 31. – Budapest, 2019. november 8.) magyar hangmérnök, zenész, a Magyar Rádió egykori műszaki igazgatóhelyettese.
Életrajz
1937-ben született, régi magyar nemesi családban (ősei 1609-ben kaptak nemességet), felmenője többek között a hasonnevű Újházy László, az amerikai magyar emigráció tagja.[1] Hangmérnökként mindig is figyelt a művészi oldal hiteles közvetítésére, egyszerre volt elhivatott a zene és a technika iránt. E kettős érdeklődése egész életén keresztül elkísérte: nagyjából egyszerre végezte el a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában a klarinét és a BME-n villamosmérnöki szakot.[1] 1969-ben Czidra Lászlóval és Virágh Lászlóval alapította meg a magyarországi reneszánsz zenét játszó Camerata Hungarica zenekart.[1] Második lemezükkel (Dalok és táncok a Vietórisz-kéziratból) elnyerték a Francia Akadémia Nagydíját, ezzel lehetőségük nyílt turnézni szerte a világban, koncerteztek még Mexikóban és Japánban is.[2] Ők játszották először felvételre a 16. századi Buda világi zenéjét, és a 16-18. századi Erdély zenéjét is.[3] 1960-ban, 23 évesen került a rádióhoz, ahol egészen 2001-ig maradt. Együtt dolgozott többek között Simándy Józseffel és Melis Györggyel is, hozzá és kollégáihoz fűződik a rádió kísérleti sztereó adásának elindítása és a világ első kvadrofon hangjátékának az elkészítése (Peer Gynt, 1972).[4][5] A rádió mellett Budapesti Elektroakusztikai Gyárban keverőpultokat, kvadrofon rendszereket tervezett. 1992-től tanított a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában, itt alakította ki az iskola hangkultúra szakját, ahol a diákok technikai és művészeti ismereteket (pl. akusztikát is) tanulhattak tőle, de oktatott a Zeneakadémián és a gödöllői Szent István Egyetemen,[6] a BME-n, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, az ELTE-n, az SzFE-n is.[1] Mindemellett temérdek szakcikk szerzője, összesen kb. 70 tanulmánya jelent meg különböző folyóiratokban (Gramofon, Élet és Tudomány stb.); de a rádiónál a távozása után is volt műsora (Kritikus füllel címen), ahol hangfelvételeket elemzett technikai és művészi szemszögből egyaránt.[1] Idős korára is megőrizte humorát, közvetlenségét, diákjai és kollégái legnagyobb örömére.[1]
Elismerései
- Magyar Köztársasági Érdemérem Kiskeresztje (1995)[6]
- Szőts Ernő-díj (2000)[7]
- Zircen Janka pedagógiai díj (2002)[6]
- Artisjus-díj (2004)[6]
- A Budapesti Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem tiszteleti oktatója (2005)[6]
- Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2013)[6]
- BME aranydiploma (2013)[6]
- Rádiós nívódíjak[6]
Diszkográfia
- Camerata Hungarica (önálló albumok)
- Chorearum Collectanea: Instrumental Dances Of The Late Renaissance Dances (Hungaroton, 1971)[8]
- Songs and Dances From the Vietórisz Tablature (Hungaroton, 1971)[8]
- Collection Of Bártfa 16th-17th Century – Excerpts (Hungaroton, 1973)[8]
- Gems Of The Renaissance Music (Hungaroton, 1976)[8]
- Court Music For King Matthias (Hungaroton, 1978)[8]
- Music To Entertain The Kings Of Hungary 1490-1526 (Hungaroton, 1979)[8]
- Danserye 1551 (Hungaroton, 1985)[8]
- Choreæ & Carmina (Hungaroton, 1986)[8]
Főbb írásai
- Könyvek
- Rádiós műszaki ismeretek (Tankönyvkiadó Vállalat, 1977, 2. kiad. 1978)[9][10]
- A hangfelvétel dicsérete (Gramofon Könyvek, 2014)[11]
- Könyvfejezet
- A kvadrofon rádiózás in: A térhatású rádiózás (Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975)[12]
- Hangtéralkotás a zenében in: Zenetudományi dolgozatok 1995-1996 (MTA Zenetudományi Intézet, 1997)[13]
- Oktatási jegyzetek
- A hangforrások akusztikája (Magyar Rádió Részvénytársaság Oktatási Osztálya, 2000)[14]
- Hangkultúra I-II. (Szent István Egyetem és Szent István Király Konzervatórium jegyzet, 2003)[6][15]
- A térhatású technika (Magyar Rádió Részvénytársaság Oktatási osztálya, 2004)[16]
- A hangfelvétel művészete (BME jegyzet, 2004)[6]
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 1,2 1,3 1,4 1,5 Bércesi 2019
- ↑ Gramofon.hu. www.gramofon.hu (Hozzáférés: 2021. március 31.) arch
- ↑ Port.hu. port.hu
- ↑ Soulmusic.hu. soulmusic.hu
- ↑ Radiojatek.elte.hu. radiojatek.elte.hu
- ↑ 6,00 6,01 6,02 6,03 6,04 6,05 6,06 6,07 6,08 6,09 Szfe.hu. szfe.hu
- ↑ Pim.hu. opac-nevter.pim.hu
- ↑ 8,0 8,1 8,2 8,3 8,4 8,5 8,6 8,7 Discogs. www.discogs.com
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
- ↑ Gramofon.hu. gramofon.hu (Hozzáférés: 2021. március 31.) arch
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
- ↑ Antikvarium.hu. www.antikvarium.hu
Források
- ↑ Bércesi 2019: Bércesi Barbara: Búcsú Ujházy Lászlótól. Gramofon – Klasszikus és Jazz zenei folyóirat, XXIV. évf. 4. sz. (2019) 4–5. o. arch Hozzáférés: 2021. március 31.
További Információk
Videók
- Zenei felvételek és stúdiók című előadása a YouTube-on (2016)
- Camerata Hungarica TV-felvétel 1994-ből
Újságcikkek
- Online cikkei a papageno.hu-n
- Online cikkei a HiFi Magazin archívumában:
- Egy crescendo anatómiája (HiFi Magazin 6. 1981/2)
- Fábólfaragott fúvóshangszerek (HiFi Magazin 19. 1985/3)
- A rádióstúdiók hangja (Arató Évával közösen; HiFi Magazin 34. 1990/3)
- A falnak is füle van (Arató Évával közösen; HiFi Magazin 35. 1991/1)