Kékfejű földiszalakóta
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Atelornis pittoides (Lafresnaye, 1834) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kékfejű földiszalakóta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű földiszalakóta témájú kategóriát. |
A kékfejű földiszalakóta (Atelornis pittoides) a madarak osztályának szalakótaalakúak rendjébe, a földiszalakóta-félék (Brachypteraciidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1834-ben, a Brachypteracias nembe Brachypteracias pittoides néven.[3]
Előfordulása
Madagaszkár keleti részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, lombhullató erdők, valamint ültetvények. Állandó nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 29 centiméter, testtömege 83-108 gramm.[5]
 |
Életmódja
Gerinctelenekkel, köztük hangyákkal, bogarakkal, pillangókkal, csótányokkal, egyéb rovarokkal és férgekkel táplálkozik, de kisebb gerinceseket is fogyaszt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
