Vermes (Beszterce-Naszód megye)

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>B.Zsoltbot 2025. január 30., 23:55-kor történt szerkesztése után volt. (Hivatkozások: források -> jegyzetek, wp clean AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Vermes (Vermeș, Wermesch)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBeszterce-Naszód
KözségSzászlekence
Rangfalu
KözségközpontSzászlekence
Irányítószám427112
Körzethívószám0x63[1]
SIRUTA-kód33505
Népesség
Népesség831 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság25 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság316 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 00′ 09″, k. h. 24° 19′ 11″47.002576°N 24.319791°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 09″, k. h. 24° 19′ 11″47.002576°N 24.319791°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Vermes témájú médiaállományokat.

Vermes (románul Vermeș, németül Wermesch, erdélyi szász nyelven Warmesch) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 27 km-re délnyugatra, Szászlekence, Szentmáté, Szászszentgyörgy és Tacs között fekszik.

Története

1332-ben a pápai tizedjegyzék Vermus néven említik először. A középkorban erdélyi szászok költöztek a településre, akik a reformáció idején felvették a lutheránus vallást. 1602-ben Giorgio Basta katonái elpusztították a települést, csak a templom élte túl a pusztítást. Később a környező településekről érkező szászok népesítették be újra, valamint 1630-ban Moldvából románokat telepítettek be. A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód vármegye Besenyői járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 798 lakosa volt, ebből 516 román, 130 cigány, 127 német és 25 magyar volt. 2002-ben 899 lakosából 599 román, 258 cigány, 40 magyar és 2 német volt.

Látnivaló

  • Lutheránus temploma a 14. század táján épült. Tornya jóval későbbi, 1579-ben épült, kőből faragott szószéke 1497-ben készült. A templom a német lakosok 1944-es kitelepedése után folyamatosan romlik.

Források

Hivatkozások