Belojarszkij (Szverdlovszki terület)
| Belojarszkij (Белоярский) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Szverdlovszki terület | ||
| Irányítószám | 623710 | ||
| Körzethívószám | 343 77 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 030 fő (2023)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Belojarszkij
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 45′ 32″, k. h. 61° 22′ 57″56.758889°N 61.382500°EKoordináták: é. sz. 56° 45′ 32″, k. h. 61° 22′ 57″56.758889°N 61.382500°E | |||
Belojarszkij
Pozíció a Szverdlovszki terület térképén
| |||
| Belojarszkij weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Belojarszkij témájú médiaállományokat. | |||
.png)
.png)
Belojarszkij (orosz nyelven: Белоярский) városi jellegű település Oroszország európai részén, a Szverdlovszki területen. A Belojarszkiji járás székhelye. Lakossága: 12 615 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése
A Szverdlovszki terület dél részén, Jekatyerinburg területi székhelytől 45 km-re keletre, a Pisma jobb partján helyezkedik el. Vasútállomás a Transzszibériai vasútvonal Jekatyerinburg–Tyumeny közötti szakaszán. A város melletti északi elkerülőúton vezet az R351-es főút (oroszul: 
).
Története
A települést (Belij Jar) egy orosz testvérpár alapította 1686-ban a baskírok lakta területen. 1695–1699 között helyén faerődöt építettek. 1700-tól kezdve a falut különböző uráli vaskohászati üzemeknek rendelték alá. Az ilyen falvak parasztjait előbb az üzemek építésére, majd az ottani gyári munkára kötelezték. A telepesek helyzetét súlyosbították a baskírok heves támadásai, akiket kiszorítottak ősi földjeikről. Az 1709–1710 közötti összecsapások különösen pusztítóak voltak. A falut is érintő szibériai kocsiúton (Szibirszkij trakt) hivatalosan 1763-ban indult meg a forgalom. Tíz évvel később a Pugacsov-felkelésben sok belojarszkiji paraszt vett részt, elfoglalták a közeli Kamenszkij gyárat is (ma Kamenszk-Uralszkij), de 1774-ben vereséget szenvedtek. 1831-ben a falu közelében fedezték fel Oroszország egyetlen smaragd lelőhelyét, és a település élete mozgalmasabbá vált. 1885-ben megindult a vasúti közlekedés, a falu mellett vasútállomás létesült (Bazsenovo), ahonnnan az 1930-as években szárnyvonal épült a közeli azbesztbányászat és -feldolgozás központjába, Aszbesztbe. Belojarszkij 1937-ben lett járási székhely. Közelében a szovjet korszakban újabb nagy építkezés folyt: víztározó létesült a Pismán, és partján, Zarecsnijben 1958–1980 között felépült a Belojarszkiji Atomerőmű.
Jegyzetek
- ↑ https://rosstat.gov.ru/compendium/document/13282 (русский nyelven). Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal, 2023. július 31.
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
Források
- Белоярский (Уральская историческая энциклопедия. Академкнига, Екатеринбург, 2000)
- Белоярский (Свердловская область. Иллюстрированная краеведческая энциклопедия. Archívból hozzáférés:2021-06-08)
