Szőlő tőkeelhalása
A szőlő korai tőkeelhalása
Általános leírás, tünetek
A szőlőnövényt károsító számos gombás betegség közt egy kevéssé ismert csoportot alkotnak a korai tőkeelhalás betegségcsoport tagjai. Ebbe a kategóriába soroljuk a Botrioszfériás betegséget, az Eutípás tőkeelhalást, az Esca betegséget, a Feketelábúságot, valamint a Fomopsziszos betegséget.[1] Ezekkel a tünetegyüttesekkel a szakirodalom jelenleg több mint 130 – túlnyomó részt a tömlősgombák közé tartozó – kórokozó fajt hoz összefüggésbe.[2] Az egyes betegségek leggyakoribb kórokozóit az I. táblázat foglalja össze. I. táblázat: A tőkebetegségek és legfontosabb kórokozóik
| Tőkebetegség | Kórokozó fajok/nemzetségek |
| Botrioszfériás betegség | Diplodia spp., Neofusicoccum parvum |
| Eutípás tőkeelhalás | Eutypa lata, Eutypella spp. |
| Esca betegség | Phaeomoniella chlamydospora, Phaeoacremonium minimum, Fomitiporia mediterranea |
| Feketelábúság | Ilyonectria spp., Campylocarpon spp., Cylindrocarpon spp. |
| Fomopsziszos betegség | Diaporthe spp. |
Ezen betegségek közös jellemzője, hogy az azokat kiváltó kórokozók a gyökereken, vagy a metszési sebeken keresztül behatolva, a növény fás részeit kolonizálják. Az elszaporodó gombák által elválasztott bontóenzimek a farész részleges elhalását (nekrózis) okozzák, mely sötét színű elszíneződésként jelenik meg a tőkék keresztmetszetén. A kórokozók ugyan nem, de az általuk elválasztott különböző a gazdanövényt károsító vegyületek (másodlagos anyagcsereterméke, fehérjék, poliszacharidok) a növény zöld részeibe is eljuthatnak és ott tüneteket alakítanak ki. A fiatal hajtások esetében ez a visszamaradott növekedésben, a levelek esetében elszíneződések (klorózisok) és nekrózisok kialakulásában nyilvánul meg. Súlyos formájában a korai tőkeelhalás betegségei a növény elpusztulását (apoplexia) okozzák, amit a levelek idő előtti gyors elszáradása jelez.[1]
Védekezés problémái és lehetőségei
A szőlő korai tőkeelhalását okozó betegségek jelenleg az egyik legnagyobb kihívást jelentik a szőlő növényvédelmében. Hatékony védekezési lehetőség a nátrium-arzeint használatból történő kivonása óta nem áll rendelkezésre ezekkel a betegségekkel szemben. A védekezést számos okból kifolyólag nehézkes mind a diagnosztika, mind a kezelés tekintetében. A fertőzött tőkék azonosítását nehezíti, hogy a jól látható, a leveleken megjelenő tünetek igen gyakran nem válnak láthatóvá a növény fertőzöttsége esetén sem, míg az egyértelmű a fás szövetekben megmutatkozó tünetek csak a növény nagyfokú károsításával tehetők láthatóvá. A védekezéshez használható, megfelelő gombaellenes szerek kiválasztása az igen nagyszámú kórokozó miatt problémás, amit tetéz a kijuttatás problémája, ugyanis a növény fás részeiben elhelyezkedő kórokozók fizikai védelmet élveznek a permetszerekkel szemben. A más gombabetegségekkel szemben (pl. lisztharmat, peronoszpóra) hatékony, keresztezésekkel kialakítható, genetikailag meghatározott ellenállóság a tőkebetegségek tekintetében a rezisztens szőlőfajták, vagy rokonfajok hiánya miatt nem jelenthet megoldást. A védekezés lehetőségei jelenleg speciális szőlészeti eljárásokra korlátozódnak. A fertőzések megelőzése érdekében alkalmazható kettős-metszés,[3] illetve a metszési sebek gombaellenes szerrel történő kezelése.[4] A már fertőzött tőkék esetén a tőkemegújítással[5] megakadályozhatjuk a fertőzés további fejlődését, azonban mivel ez az eljárás a beteg részek mechanikai eltávolítását jelenti, jelentős károsító hatással bír a növényre nézve is. A tőkebetegségek megelőzése és kezelése céljából egyre nagyobb figyelem irányul a gombák ellen alkalmazható élő mikroorganizmusok (biokontroll ágensek) használatára, mely tekintetben a Trichoderma gombanemzetség fajait vizsgálták széleskörűen. Ezen gombák spóráit felhasználták a szaporítóanyag,[6] illetve a metszési sebek[7] kezelésére is, melynek eredményeként a tőkebetegségek megjelenése a kezelt növényekben nagy mértékben csökkent.
Jegyzetek
- ↑ 1,0 1,1 Bertsch, C., M. (2013). „Grapevine trunk diseases: complex and still poorly understood” (English nyelven). Plant Pathology 62 (2), 243–265. o. [2021. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-3059.2012.02674.x. ISSN 1365-3059. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
- ↑ Gramaje, David, Mark R. (2017. szeptember 27.). „Managing Grapevine Trunk Diseases With Respect to Etiology and Epidemiology: Current Strategies and Future Prospects”. Plant Disease 102 (1), 12–39. o. DOI:10.1094/PDIS-04-17-0512-FE. ISSN 0191-2917.
- ↑ Weber, E. A., Trouillas, F. P., & Gubler, W. D. (2007). „Double pruning of grapevines: a cultural practice to reduce infections by Eutypa lata”. American Journal of Enology and Viticulture 58 (1), 61–66. o.
- ↑ Martínez-Diz, María del Pilar, Ángela (2020. május 27.). „Protection of grapevine pruning wounds against Phaeomoniella chlamydospora and Diplodia seriata by biological and chemical methods” (English nyelven). bioRxiv, 2020.05.26.117374. o. DOI:10.1101/2020.05.26.117374.
- ↑ Smart, R. (2015). „Trunk diseases: Timely trunk renewal to overcome trunk disease”. Wine & Viticulture Journal 30 (5), 44. o.
- ↑ Di Marco, S., & Osti, F. (2007). „Applications of Trichoderma to prevent Phaeomoniella chlamydospora infections in organic nurseries”. Phytopathologia mediterranea 46 (1), 73–83. o.
- ↑ John, S., J. S. (2005. december 1.). „Protection of grapevine pruning wounds from infection by Eutypa lata using Trichoderma harzianum and Fusarium lateritium” (English nyelven). Australasian Plant Pathology 34 (4), 569–575. o. DOI:10.1071/AP05075. ISSN 1448-6032.