Csáky László (országbíró)
| Csáky László | |
| A Magyar Királyság országbírója | |
| Hivatali idő 1649 októbere – 1655 januárja vagy júniusa | |
| Előd | Pálffy Pál |
| Utód | Nádasdy Ferenc |
| Született | 1602[1] nem ismert |
| Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen |
| Szülei | Wesselényi Anna Csáky István |
| Foglalkozás |
|
Gróf körösszeghi és adorjáni Csáky László (?, 1602 – ?, 1655) magyar nemes, országbíró, különböző közjogi tisztségek, főméltóságok birtokosa, a nagy hatalmú Csáky család tagja.
Élete
Apja Csáky István generális (1570–1605), anyja Wesselényi Anna (1584–1649), fivére Csáky István tárnokmester (1603–1662).[2] 1638-ban kolostort alapított a pálosok részére Pápán.[3] Részt vett a törökellenes harcokban. 1643-tól 1649-ig főajtónállómester, 1645-től 1655-ig Zólyom, 1646-tól 1655-ig Komárom főispánja. Léva, Tata és Pápa örökös kapitánya, királyi tanácsos és kamarás. 1649-ben III. Ferdinánd magyar király országbíróvá nevezte, mely tisztségét haláláig megtartotta.[3] Léva birtokának szerzője.
„Csáky szalmája”
A jólelkű főúr a róla szóló történet szerint (Szirmay Antal jegyezte fel) megengedte a jobbágyainak, hogy lévai uradalmának egyik szérűjéből ki-ki tetszés szerint vihessen szalmát és polyvát. A jobbágyok azonban visszaéltek a jóságával, és elhordták az egészet, illetve a tartozásaikat sem fizették be. Baróti Szabó Dávid szerint később Léva vidéke az Esterházy-családhoz került, de a helyi jobbágyok nem szoktak le korábbi szokásaikról. Erre a tiszttartóktól rendre intettek: „Nem Csáky szalmája ez!”. Így alakult ki a kifejezés.[4] A történetet mások fiához, Csáky László (17. sz.) tatai főkapitányhoz, komáromi főispánhoz kötik az eseményt.[5]
Fényűzése
Csáky egyébként is híres volt fényűző életéről, dús asztaláról és gazdag vendégségeiről. Egyes források szerint két uradalmát (a lévait és a tatait) ellakmározta. Később ezért állítólag szakácsa, amikor húst vágott, mindig ezt mondta neki: „Lévát, Tatát felvagdaltuk”, ezért közmondássá lett: „Skárlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata schust”. Erdélyi János úgy tudta, hogy ez utóbbi mondás egy főpaphoz köthető, amikor az országbíró falvainál jelent meg.[4]
Családja
Felesége Batthyány Magdolna (? – 1664) volt. Házasságukból 4 gyermek született:[2]
- László, Komárom vármegye főispánja
- Pál, Zólyom vármegye főispánja (? – 1655)
- Borbála (? – 1668)
- Péter, Komárom vármegye főispánja (? – 1671)
- Zsigmond
Jegyzetek
Források
- Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, ISBN 963-547-085-1
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: III. kötet [Caballini - Dvornikovich]. Pest: Ráth Mór. 1858. Csáky család. (Keres-szeghi, gróf). 78–79. oldal és II. táblázat, 87. oldal.
- Tóth Béla: Szájrul szájra. A magyarság szállóigéi, 2. kiadás, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1901, [1]
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X