Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A Spinocerebelláris ataxia a kisagy kóros elváltozása. A kisagy belső részei(cellái) megduzzadnak, ezért képtelenek feladatukat normálisan ellátni. Oka legtöbbször örökletes betegség, de okozhatják központi idegrendszeri betegségek és alkoholizmus, drogfüggőség is.[1][2]
Tünetei:
Mozgáskoordinációs zavarok, egyensúlyzavar, beszédhiba, esetleg látászavar.
A betegségnek 3 fő összetevője van
Fizikai betegség (lásd fent).
Mozgásigény: A betegnek sok mozgásra van szüksége. Nem a gyógyulás érdekében, hanem az ataxia kifejlődése ellen. A mozgás elhagyása esetén a helyzet romolhat, akár kerekesszékre is lehet szükség. Súlyosabb esetben érdemes orvos és/vagy mozgásterapeuta segítségét kérni.
Lelki tényező: Talán az összes betegség közül itt a legfontosabb. A betegnek nem szabad kedvét vesztenie, még ha időlegesen romlik is az állapota.
A spinocerebelláris ataxia gyógyíthatatlan, bár már folyik őssejtekkel való gyógyításának kísérlete. Kezelése E-vitaminnal (amely élelmiszerekből is felvehető), nátriummal (infúzió) és izomlazítókkal lehetséges. Mivel a lecitinek az agyra és az idegekre is pozitív hatást gyakorolnak, ezért javasolt ezekben gazdag étrendet választani. Sok lecitint tartalmaz például a tojás sárgája, a halak, gabonák, hüvelyesek.
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
