George Canning (politikus)
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
George Canning | |
![]() | |
George Canning (Richard Evans festménye) | |
Született | Az adatok szerializációja sikertelen Az adatok szerializációja sikertelen |
Elhunyt | Az adatok szerializációja sikertelen Chiswick |
Állampolgársága | |
Házastársa | Az adatok szerializációja sikertelen |
Gyermekei |
|
Szülei | Mary Ann Costello George Canning |
Foglalkozása | |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja |
Halál oka | tüdőgyulladás |
Sírhelye | Westminsteri apátság |
A Wikimédia Commons tartalmaz George Canning témájú médiaállományokat. | |
George Canning (London, 1770. április 11. – Chiswick (London mellett), 1827. augusztus 8.) angol tory politikus, miniszterelnök.
Életpályája
Szüleit korán elvesztette, kereskedő bátyja neveltette. Oxfordban, ahol 1787-től tanult, barátságot kötött Liverpool gróffal és Pittel is megismerkedett. Egyetemi tanulmányai befejezése után ügyvéd lett Londonban, majd Pitt unszolására 1793-ban elfogadta a newporti parlamenti képviselőséget. Bár első parlamenti szereplése nem volt szerencsés, Pitt őt 1796-ban külügyminiszteri másodállamtitkárrá nevezte ki. Pitt későbbi (1801-1806) kormányában Canning a tengerészet vezetését vette át, pártfogójának halála után pedig az ellenzék közé állt és 1807-ben a Fox halála után alakított herceg Portland-féle minisztériumban a külügyi tárcát vállalta el. Ő bombáztatta Koppenhágát, ő vette el békeidőben a dán flottát és ő kötötte meg 1809-ben a spanyol Juntával a szövetséget. Ugyanez évben összeveszett lord Castlereagh hadügyminiszterrel; a dolog párbajra került és emiatt mindketten kiváltak a kormányból. Miután 1814-ben mint lisszaboni követ működött, 1815-ben visszatért Angliába[1] és 1816-ban a táblairányítás elnöke lett,[2] 1820-ban azonban a Karolina királynő hírhedt házasságtörési pere miatt (akivel Canning is jó barátságban élt) elhagyta Angliát, a per folyása alatt leginkább Franciaországban tartózkodott és visszatérve, hivataláról lemondott. 1822-ben Castlereagh öngyilkossága következtében átvette a külügyi kormányt, végképp szakított az ekkor Európa-szerte divatozott abszolutisztikus és reakcionárius iránnyal és pártfogolta a dél-amerikai spanyol telepesek felkelését. Liverpool betegsége után (1827) a kormány élére állt és nehéz küzdelmet vívott az arisztokrácia ellen, mely az ő győzelmével végződött. A brit politika függetlenné vált a szent szövetség kabinet-politikájától, a világkereskedelem pedig a prohibitív-rendszer fokozatos megszüntetésével fellendült. Önzetlenségét bizonyítja, hogy dacára fényes állásainak, szegényen halt meg. Özvegyének a parlament 1838-ban évi 3000 font sterling járadékot szavazott meg.
Kapcsolódó szócikkek
A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája
Jegyzetek
Források
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Hinde, Wendy. George Canning (London: Purnell Books Services, 1973)