Hikman Béla
Hikman Béla | |
![]() | |
A mester a lakóházának udvarán, 1935 körül | |
Született | 1887. március 24. Szabás |
Elhunyt | 1958. május 29. (71 évesen) Marcali |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Hikman Béla témájú médiaállományokat. | |
Hikman Béla (Szabás, 1887. március 24. – Marcali, 1958. május 29.) műlakatos, díszműkovács.
Származása, szülei
A Somogy vármegyei Szabáson született Hikman Károly (1832–1891) és Farkas Katalin (1853–1944) gyermekeként.[1] Szülei és nagyszülei közül hárman is Marcaliból származnak,[2] ott is éltek, de apai nagyapjának, id. Hikman Károlynak (1799–1833) a születési helye ismeretlen. Apja, Hikman Károly 1849-ben – 17 évesen – honvédnek állt.[3] Özvegyként másodszor nősülve, 1878-ban Nagyatádon Farkas Katalint vette feleségül.[4] Ezt követően gyermekei születésekor Hikman Károly kocsmabérlő volt több Nagyatád környéki községben, utoljára az akkoriban híres, közismert Kóczi csárdában,[5] ahol 1891. március 12-én rablógyilkosság áldozata lett.[6] Öt gyermeke maradt árván. Az özvegyet rokonok segítették a gyermekek felnevelésében, sikerrel.
Tanulmányai, pályafutása
Bélát 12 éves korában lakatos tanoncnak adták Marcaliba. Négy év múlva felszabadult. Ezután mint segéd maga kereste a kenyerét. Az ország több városában vállalt munkákat, míg 1903-ban Budapestre került, ahol 18 évig dolgozott. Ez idő alatt tovább képezte magát esti tanfolyamokon, a felső ipariskolában elvégezte az összes szakmába vágó tanfolyamot (gép- és szakrajz, műlakatos, fegyverműves, hegesztő stb.). „Ezen idő alatt szakmai tudásom annyira el lett ismerve, hogy három ízben aranyéremmel tüntettek ki” – írja önéletrajzában. Az első világháború alatt besorozták, de katonai szolgálatot nem teljesített, mert a fegyvergyárba vezényelték szakmunkára. 1915-ben megnősült,[7] de hamarosan el is vált. A proletárdiktatúra alatt Budapest IX. kerületi munkástanácsának volt a tagja,[8] ami miatt később rendőrségi vizsgálat indult ellene.[9] Mivel a szocialista ideológiából hamar kiábrándult, szabotálta a rábízott egyházellenes feladatot. Ezt a vizsgálat során keletkezett tanúvallomások bizonyították, így az eljárást végül 1920 tavaszán megszüntették. 1921-ben Marcaliban feleségül vette az özvegy Simon Annát.[10] 1922-ben oda is költözött, és attól kezdve önálló lakatosmesterként dolgozott egészen 1949 végéig. 1923 augusztusában cégét „Hikman Béla marcali lakos, lakatos, mechanikus és puskaműves” néven jegyezték be.[11]

1927. augusztus 9-én örökbe fogadta Simon Anna lányát, aki ettől kezdve a Hikman Ilona nevet viselte.[12] 1925-ben választották meg a Marcali Járási Ipartestület elnökének, s e tisztséget egészen 1940-ig ő viselte. Ugyanebben az évben a község villanyhálózatának létesítésére megalakult a Marcali Villamossági Rt., aminek igazgatósági tagja lett.[13] 1928-ban a Somogy-megyei Iparkamara tagjává választották. 1929-től a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara Iparos Osztályának a beltagja volt. 1931-ben Marcali község polgárai bíróvá választották. 1935-ben két iparostársát kommunistasággal vádolták meg. Mint községi bíró, a csendőrség letartóztatásából kimentette őket, és felelősséget vállalt értük. Ezen cselekedetéért tisztségéből felfüggesztették, és fegyelmit indítottak ellene.
Munkái, elismerései

A család Erzsébet (ma: Petőfi) utcai lakóháza 1932-ben nyerte el végleges formáját. Lakóházának kovácsoltvas kapuját, sárkányos cégérét saját tervei alapján készítette el. Rajtuk kívül számos dísztárgy tanúsítja, hogy a mesterségét magas fokon művelte. Két alkalommal részt vett országos kiállításon (Székesfehérvár 1927,[14] Kaposvár 1929). Mindkét alkalommal aranyéremmel tüntették ki. A székesfehérvári kiállításról szóló híradás külön megemlékezik róla: „Hikman Béla műlakatos (Marcali, Somogy m.) saját tervei szerint meglepő műizléssel és csodás technikai ügyességgel kidolgozott iparművészeti bronztárgyakat, reliefeket, kazettákat, tükröket, állványokat mutat be a kiállításon. Hikman mester kiállítása szakmájának teljes díszére válik. A kiállítást megnyitó bizottság, őfenségével az élén, a kiállítót kitüntető dicséretben részesítette.”[15] Munkái vörösréz óraszekrények, művészi kivitelű ékszerdobozok, képkeretek, kandeláberek s egyéb műkovács cikkek voltak, amelyeket József főherceg is elismeréssel tekintett meg.[16] Lakóházán kívül a marcali Városházán, a Noszlopy iskola és a Járásbíróság épületein máig megtalálhatók a munkái. 1938-ban ajándékként készítette el a római katolikus plébániatemplom domborműves, ezüstözött tabernákulum ajtaját. Balatonmáriafürdőn Bauhaus stílusú nyaralót épített.[17] Mint ipartestületi vezető a tanoncképzésben is jelentős szerepet vállalat. Számos tanítványa lett a mű- és géplakatos szakma elismert, sikeres művelője nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is.
1948 utáni sorsa, halála
A háború utáni szocialista korszak a tehetséges, törekvő és tekintélyes mester szép ívű pályáját derékba törte: kuláknak nyilvánították, házát és nyaralóját államosították, iparengedélyét bevonták, tevékenységét nem folytathatta tovább. A kitelepítéstől csak az mentette meg, hogy együtt lakott tanító vejével a háromgenerációs családban. 1956-ban súlyosan megbetegedett, s nem is gyógyult fel. 1958. május 29-én halt meg Marcaliban. Síremléke Marcaliban, a központi temetőben áll.
Emlékezete
Hikman Béla példamutató munkája és az alkotó művészetek iránti szeretete unokáira is hatott: legidősebbjük, Szabó Béla festőművész lett. Alkotásaikból a Marcali Múzeum a 2010-es években több helyszínen rendezett sikeres közös kiállítást. 2021. október 1-jén Hikman Béláról nevezték el Marcali szakképző iskoláját.[18][19]
Jegyzetek
- ↑ Kutasi r. k. plébánia Kereszteltek anyakönyvének 24/1887. folyószámú bejegyzése. – familysearch.org
- ↑ Hikman Károly, Farkas Katalin, Pár Terézia, Farkas István, Kun(t) Anna – familysearch.org
- ↑ Andrássy Antal: Marcali és Noszlopy Gáspár. Marcali Története - Várostörténeti tanulmányok I Marcali: Marcali Városi Önkormányzat. 1991. 246–247. o.
- ↑ A nagyatádi római katolikus plébánia anyakönyvi bejegyzése 1878. 19. sz. – familysearch.org
- ↑ Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (1967) - Az elpusztult somogyi betyárcsárdák 251. old.
- ↑ Budapesti Hírlap, 1891. március 18. 76. szám, 7. oldal
- ↑ Hikman Béla keresztelési anyakönyvi bejegyzésének megjegyzése szerint. – familySearch.org. (Hozzáférés: 2022. március 26.)
- ↑ Hikman Béla önéletrajza 1952
- ↑ https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=bflscope&ref=bflscope::3721483
- ↑ Marczali Anyakönyvi Kerület Házassági anyakönyv 1921. szeptember 17. 53/1921. folyószámú bejegyzés. – familysearch.org
- ↑ Központi Értesítő, 1923. augusztus 8. 32. szám. 932. oldal
- ↑ Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztők a 2022032710002696 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba a hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
- ↑ Magyar Pénzügyi Compass 1927-29, 346. old.
- ↑ Óriási érdeklődés mellett nyitották meg a székesfehérvári kiállítást: Hikman Béla épület- és műlakatos (Marcali). Magyar Hírlap, 184. sz. (1927. augusztus 14.) 10. o. Hozzáférés: 2022. március 26.
- ↑ Budapesti Hírlap, 1927. augusztus 14. 184. szám, 14. oldal
- ↑ Magyar Hirlap, 1927. augusztus 14. 184. szám, 10. oldal
- ↑ Marcali sárkányos cégér alatt. Közös kiállítás. Műlakatos nagyapa hagyatéka, festőművész unoka munkái. Somogyi Hírlap, 2012. október 19. 246. szám, 4. oldal
- ↑ Az iskola honlapja
- ↑ Hikman Béla nevét viseli a Siófoki Szakképzési Centrum Marcali Szakképző Iskolája. Siófoki Szakképzési Centrum (2021. október 4.) (Hozzáférés: 2022. március 24.) arch
Források
- Huszár Mihály: A sárkányos cégér alatt. Életrajzok a Hikman-Szabó család történetéből. Kiad. a Marcali Helytörténeti Múzeum, Marcali, 2012.
- Huszár Mihály: A marcali Hikman-Szabó család öröksége. Műlakatos munkáktól a képzőművészeti alkotásokig. In: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2014. 193. old.
- Huszár Mihály: Várostörténeti portré - Hikman Béla műlakatosmester: Marcali Napló - 2018. 01. szám. marcali.hu (2018) (Hozzáférés: 2022. március 24.) arch
- Huszár Mihály – Bálint Imre (szerk.) – Berzsenyi Eszter (képek): A sárkányos cégér alatt: Hikman Béla munkásságából. Szecessziós Magazin (Hozzáférés: 2022. március 24.) arch
- Hikman Béla önéletrajza - 1952
További információk
- Balázs György: Fémművesség. In: L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népművészete, 2001. 309–328. oldal — 324–326. oldalon munkáiról színes felvételek.