Trópusi szúnyogkapó

Trópusi szúnyogkapó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Szúnyogkapófélék (Polioptilidae);
Nem:	Polioptila;
Faj:	P. plumbea;
Tudományos név
	Polioptila plumbea; (Gmelin, 1788)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Trópusi szúnyogkapó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Trópusi szúnyogkapó témájú kategóriát.

A trópusi szúnyogkapó (Polioptila plumbea) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a szúnyogkapófélék (Polioptilidae) családjához tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Todus nembe Todus plumbeus néven.^[3]

Polioptila plumbea anteocularis Hellmayr, 1900
Polioptila plumbea atricapilla (Swainson, 1831)^[2] vagy Polioptila atricapilla^[1]
Polioptila plumbea bilineata (Bonaparte, 1850)^[2] vagy Polioptila bilineata^[1]
Polioptila plumbea brodkorbi Parkes, 1979
Polioptila plumbea cinericia Wetmore, 1957
Polioptila plumbea daguae Chapman, 1915
Polioptila plumbea innotata Hellmayr, 1901
Polioptila plumbea maior Hellmayr, 1900^[2] vagy Polioptila maior^[1]
Polioptila plumbea parvirostris Sharpe, 1885^[2] vagy Polioptila parvirostris^[1]
Polioptila plumbea plumbea (Gmelin, 1788)
Polioptila plumbea plumbiceps Lawrence, 186^[2] vagy Polioptila plumbiceps^[1]
Polioptila plumbea superciliaris Lawrence, 1861^[2]

Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Guyana, Honduras, Nicaragua, Panama, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők, mocsárerdők, száraz erdők, száraz szavannák és cserjések, valamint legelők, ültetvények és erősen leromlott egykori erdők. Állandó nem vonuló faj.^[4]

Testhossza 10-12 centiméter, testtömege 5-8 gramm.^[3]

Ízeltlábúakkal táplálkozik.^[3]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.^[4]