Kovács Mihály (piarista hittanár)

Kovács Mihály
szegedi piarista gimnázium ideiglenes barakképülete előtt, 1995
Született
Elhunyt
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap hitoktató cserkészvezető katolikus szerzetes
Iskolái	Kalazantinum Piarista Hittudományi és Tanárképző Főiskola Gregoriana Pápai Egyetem (1940–1943)
Sírhelye	Szeged, Belvárosi temető, III. parcella, piarista sírkert
piarista
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	katolicizmus
Szerzetesrend
Szentelők
Hivatal	szeged-felsővárosi plébános
Hivatali idő	1985–1999
Elődje	Szikora Károly
Utódja	Tóth Alajos OFMConv
Hivatal	szegedi házfőnök
Hivatali idő	1990–1999
Elődje	Barta István
Utódja	Szegheő József
Sablon Wikidata Segítség

Kovács Mihály, szerzetesi neve: Szt. Imréről nevezett Mihály, a piarista rendi névtárakban: „ifjabb” (Algyő, 1920. január 8. – Szeged, 2002. október 23.) piarista szerzetes, hittanár, plébános, cserkésztiszt

Tanulmányai

1930-tól a szegedi piarista gimnázium diákja volt. „Hatvanhárman voltunk az osztályban. A kezdeti nehézségek után év végén már osztályfőnököm kiállított az osztály elé példaképnek, hogy hogyan kell egy év alatt fölfejlődni a jeles osztályzatig. Az első negyedévkor még édesanyám tésztanyújtás közben hullatta a könnyeit a levestésztára a rovók és intő miatt. De aztán minden jóra fordult. … Két évig ministráns fiúnak szegődtem a Rendházba. Fél hatkor bent kellett lennem. Ennek fejében reggelit és ebédet kaptam a konyhán, mert szüleim két évig Pesten laktak, ahol munkát találtak” – emlékezett vissza. Érettségi után, 1938-ban belépett a piarista rendbe. A váci noviciátus után egy évet a budapesti Kalazantinumban tanult teológiát, majd tanulmányait 1940-től 1943-ig a római Gregoriana Pápai Egyetemen folytatta, ahol baccalaeuretus címet szerzett. 1943-ig. Végül teológiai tanulmányait 1943/1944-ben a Kalazantinumban fejezte be. Eközben 1942. december 8-án örökfogadalmat tett, 1943. április 10-én pedig pappá szentelték.

Gimnáziumi hittanár Szegeden

Hittanári munkáját 1944-től Szegeden, egykori iskolájában kezdte, ahol a következő hónapokban részese lett a város oroszok általi elfoglalásának, majd a piarista gimnázium és rendház 1945 februárjától októberig tartó lefoglalásának. Részt vett a Piarista konviktus vezetésében, amelyet részben falusi ösztöndíjas növendékek töltöttek föl. 1946 tavaszától egy ideig nem is rendházban, hanem a konviktus Párizsi körúton található épületében lakott. Az 1946/1947. tanévben a konviktus igazgatója volt. Ekkor a konviktus nagyobbik részét (70-ból 40 diákot) már a piarista rendházban helyezték el, a téli hidegben pedig – mivel a Párizsi körúti házat nem tudták fűteni – mindenkit oda költöztettek. A piarista gimnáziumhoz tartozott 1946-tól a Szent Gellért római katolikus általános iskola, a melynek felső tagozatát (fokozatosan) a gimnázium 1-2. osztályaiból, alsó tagozatát pedig a soproni orsolyita nővérek elemi iskolájából szervezték. Kovács Mihály 1946/1947-ben ennek alsó tagozatán (ahová főként lányok jártak) is tanított hittant. Diákjai elsősorban nyugodt és megbízható természete miatt szerették. Amikor az 1947. március 21-én a Gizella téren (a piarista gimnázium előtt) a kötelező hitoktatás eltörlése elleni diáktüntetést botokkal és verőeszközökkel felszerelt munkások rohanták meg, Kovács Mihály volt az, aki a gimnázium kapuja előtt állt, nyitotta és zárta a kaput, hogy beengedje a menekülő lányokat (és ne engedje ki a tüntetéstől eltiltott piarista diákokat). Gimnazista kora óta részt vett a cserkészetben. 1944 októberében rendtársával, Zömbik Miklóssal együtt ő indította újra az iskola cserkészcsapatát (82. sz. Zrínyi cserkészcsapat). 1945 őszétől a Winnetou raj parancsnoka volt, az utolsó tábort az államosítás után, 1948-ban Aggteleken tartotta. A piarista gimnázium államosítása után 1948 szeptemberétől a Szeged-Belvárosi plébánia (Fogadalmi templom, dóm) segédlelkésze lett, decembertől pedig – Lengyel József elhelyezése után, egyetlen piaristaként – az államosított gimnázium hittanára. 1949-ben a gimnázium megszűnt, de 1949 szeptemberétől rendtársaival együtt a püspöki teológiai előkészítő iskolában, a kispapoknak tanított tovább hittant és lélektant.

A csanádi egyházmegye szolgálatában

1950. június 10-én hajnalban az államvédelmi hatóság öt más szegedi piaristával őt is elhurcolta Vácra, ahol három hónapra a püspöki palotába internálták. Szeptemberben térhetett vissza Szegedre. Még egy évig taníthatott a a püspöki teológiai előkészítő iskolában, amelyet 1951-ben a kommunista hatóság szintén megszüntetett. Onnantól kezdve már csak a Dóm segédlelkészeként működött. Eközben bekapcsolódott a Bulányi György és Török Jenő által összefogott mozgalomba, amely a hitoktatás beszűkített lehetőségei helyett „kiscsoportok” szervezésével kísérelte meg „az egyre terjedő marxista eszmeáramlat ellensúlyozását”. A 4-6 fős csoportok magánlakásokon találkoztak, ahol Kovács Mihály erkölcstant és egyháztörténelmet tanított. A csoportok számára cserkészmódra táborokat és túrákat szervezett. Bulányiék 1952. évi letartóztatása során elkerülte a hatóságok figyelmét, ám amikor 1954-től rendtársával, Kartal Józseffel együtt fölélesztették a szegedi dóm énekkarát, az államvédelem 1955 őszén őt is letartóztatta. Azzal vádolták, hogy „egy széleskörű ellenforradalmi ifjúsági mozgalom vezetője Csongrád megye területén." Nem ítélték el jogérvényesen, de egészen az 1956-os forradalomig börtönben volt. Szabadulása után Hamvas Endre püspök Zákányszékre küldte káplánnak. 1957-től a makó-belvárosi plébánián, 1962-től Battonyán, 1963-tól Óföldeákon volt káplán. 1970-től Mezőhegyes, majd 1976-tól Csanádapáca plébánosa volt.

Visszatérés Szegedre

Végül 1985-ben visszatérhetett Szegedre, mint felsővárosi plébános. Itt a rendszerváltáskor kulcsszerepe volt a piarista rendház és gimnázium újjáélesztésében. 1990-től 1999-ig ő volt az újjáéledő szegedi piarista rendház első házfőnöke, és 1991-től a piarista gimnázium is a felsővárosi templom mellett, a minorita kolostorban, illetve konténerekben kezdte meg a tanítást. Amikor 1999-ben elkészült a rendház és gimnázium új épülete a Külső-Rókuson, oda már nem költözött át. Utolsó éveit a Szeged-Csanádi egyházmegye papi otthonában töltötte.

Források

• Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára (Budapest)
• Léh István, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666–1997, Budapest, 1998 (METEM-könyvek, 21).