Rubídium-jodát

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Magic links bot 2017. október 2., 02:15-kor történt szerkesztése után volt. (ISBN link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
rubídium-jodát
rubídium-jodát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13446-76-9
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet RbIO3
Moláris tömeg 260,37 g/mol−1
Sűrűség 4,33 g·cm−3[1]
Olvadáspont bomlik
Oldhatóság (vízben) 21 g·l−1 (23 °C)[2]
Veszélyek
Főbb veszélyek nincs adat
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek rubídium-perjodát
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A rubídium-jodát a jódsav rubídiumsója képlete RbIO3.

Előállítása

A rubídium-jodátot sztöchiometrikus mennyiségű rubídium-karbonát és jódsav reakciójával állítják elő:[3]

Rb2CO3+I2O5RbIO4+2RbCl+H2O
Rb2CO3+I2O52RbIO3+CO2

Tulajdonságai

Kristályai köbösek tércsoport: R3m. Rács paraméterei: a = 641.3 pm és c = 789.2 pm, elemi cellája három atomot tartalmaz. Könnyen oldódik sósavban, oldata sárga. Hevítés hatására rubídium-jodidra és oxigénre bomlik:

2RbIO32RbI+3O2

Ha klórt adnak a rubídium-jodát és a rubídium-hidroxid forró, tömény oldatához akkor rubídium-perjodát, rubídium-klorid és víz keletkezik:

RbIO3+2RbOH+Cl2RbIO4+2RbCl+H2O

Rubídium-jodát és hidrogén-fluorid reakciójakor rombos kristályszerkezetű rubídium-difluor-jodát keletkezik:[4]

RbIO3+2HF2RbF2IO2+H2O

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumiodat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686f. (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
  2. R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 431.Volltext
  3. Thomas Vipond Barker: II.?Note on the iodates and periodates of the alkali metals and the ammonium radicle. In: Journal of the Chemical Society, Transactions. 93, 1908, S. 15, doi:10.1039/CT9089300015.
  4. R. F. Weinland, O. Lauenstein: "Über Fluorjodate" in Zeitschr. f. Anorg. Chem. 1899, 20(1), S. 30-39. Volltext