Sziva (Permi határterület)

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Jávori István 2023. november 14., 17:21-kor történt szerkesztése után volt. (portál)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Sziva (Сива)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásSzivai
Irányítószám617240
Körzethívószám34277
Népesség
Teljes népesség4824 fő (2021)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+5
Elhelyezkedése
é. sz. 58° 22′ 55″, k. h. 54° 22′ 49″58.381944°N 54.380278°EKoordináták: é. sz. 58° 22′ 55″, k. h. 54° 22′ 49″58.381944°N 54.380278°E
Sziva (Permi határterület)
Sziva
Sziva
Pozíció a Permi határterület térképén

Sziva (oroszul: Сива) falu Oroszország Permi határterületén, a Szivai járás székhelye. Lakossága: 4659 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése

A Permi határterület nyugati részén, Permtől északnyugatra, az azonos nevű folyó partján terül el. A legközelebbi város és vasútállomás a transzszibériai vasútvonalon lévő Verescsagino (kb. 40 km), mellyel aszfaltozott közút köti össze.

Története

A Sziva környéki földeket először 1621-ben, később 1678-ban is említi írott forrás. 1773-ban a terület a Vszevolozsszkij család tulajdonába került, akik nagy földesúri gazdaságot hoztak létre. Lótenyészetet, posztógyárat, üvegfúvó műhelyt létesítettek. A folyón gátat emeltek, malmot építettek, a falu szélén angol stílusú parkot, üvegházat és vadaskertet alakítottak ki. Oroszországi utazása során Alfred Brehm is meglátogatta a vadaskertet és tanulmányozta az ottani állatok életmódját. A birtokot 1888-ban fizetésképtelennek nyilvánították, vagyonát és földjeit apránként eladták. Az egykori vadaspark mára fenyőkkel benőtt területét 1981-ben védelem alá helyezték.

Jegyzetek

  1. https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/tab-5_VPN-2020.xlsx (русский nyelven)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)

Források