Hattyúdal (legenda)

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>InternetArchiveBot 2022. szeptember 5., 13:37-kor történt szerkesztése után volt. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

A hattyúdal egy idióma, valakinek a minden addigit felülmúló legutolsó színpadi vagy drámai megjelentésére, vagy a halála előtt alkotott legutolsó művére (pl. versére) utal.[1][2] Egy másik meghatározás szerint a hattyúdal "az utolsó színpadi, drámai fellépés, vagy bármilyen utolsó munka, amikor az előadó tudatában van annak, hogy ez lesz élete utolsó fellépése, és emiatt mindent belead egy utolsó, nagyszerű próbálkozásba."[3]

A kifejezés eredete

A kifejezés metaforikus használata - egyesek szerint - az ókori Görögországig, a Kr. e. 3. századig nyúlik vissza. A hattyú nem bánatában énekel, hanem dala a túlvilági boldogság előérzete. Ovidius így ír: "végső, bús panaszát haldoklón zengi a hattyú".[4] Aesoposnak az egyik meséjében is szerepel a hattyú éneke. Ezzel szemben az Oxford English Dictionary az angol "swan song" vagy "swan-song" kifejezést a német schwanen(ge)sang vagy schwanenlied szavakból vezeti le.[5]

A kifejezés előfordulása a művészetben

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek