Mihail Klavgyijevics Tyihonravov

Mihail Klavgyijevics Tyihonravov
Mihail Tyihonravov 1925-ben
Született	1900. július 16. 1901
Elhunyt
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	mérnök fedélzeti mérnök tudós
Iskolái	Zsukovszkij Katonai Repülőmérnöki Akadémia
Kitüntetései
Sírhelye	Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Klavgyijevics Tyihonravov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Mihail Klavgyijevics Tyihonravov (cirill betűkkel: Михаил Клавдиевич Тихонравов; Vlagyimir, 1900. július 29. – Moszkva, 1974. március 3.) szovjet mérnök, rakétatervező, a műszaki tudományok doktora.

Életpálya

A Zsukovszkij Akadémia elvégzése után 1926-tól 1932-ig a repülőgépiparban dolgozott, több vitorlázó repülőgépet tervezett, épített. Az Oszoaviahim vitorlázórepülő-szekciójában ismerkedett meg Szergej Koroljovval. 1932–1933 között a GIRD (Rakétamozgást Tanulmányozó Csoport) egyik szerkesztő-tervező munkaközösségét vezette. 1933-tól a megalakult RNII-ben (Rakétakutató Intézet) Koroljov irányítása mellett végezhette kutatómunkáját. Tyihonravov tanítványa volt Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov űrhajós is.

Kutatási területei

Nevéhez fűződik az 1933. augusztus 17-én elsőként sikeresen indított szovjet, folyékony hajtóanyagú rakéta, a GIRD–09 kifejlesztése. Továbbfejlesztett rakétája 1935-ben 11 kilométeres magasságot ért el. Irányítása alatt rakéta-repülőgépek kialakításával, a rakétalövedékek találati pontosságának javításával is foglalkozott. Jelentős szerepe volt a szovjet űrprogram megvalósításában. 1956-tól megalakított OKB–1 tervezőirodában az űrhajózással kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak (sorozatban gyártható rakéták, orbitális pályamozgások, indítási kapuk, visszatérési kérdések, stb.) Munkájuk eredménye lett a Szputnyik–3, Luna–1, Luna–3, Luna–4 és a korai Vénusz- és Mars-szondák.

Szakmai sikerek

• Több kitüntetés mellett megkapta a Szovjetunió Hőse és a Lenin-rend elismerést.
• Levelező tagja volt a Szovjet Tudományos Akadémiának.
• A Marson krátert neveztek el róla.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5