Malacoptila fusca
Malacoptila fusca | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Malacoptila fusca (Gmelin, 1788) | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Malacoptila fusca témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Malacoptila fusca témájú kategóriát. |
A Malacoptila fusca a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a bukkófélék (Bucconidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1788-ban, a Bucco nembe Bucco fuscus néven.[3]
Alfajai
- Malacoptila fusca fusca (J. F. Gmelin, 1788)
- Malacoptila fusca venezuelae Phelps & Phelps Jr, 1947[2]
Előfordulása
Dél-Amerikában, Brazília, Ecuador, Kolumbia, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, folyók és patakok környékén, valamint ültetvények és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 19 centiméter, testtömege 39-45 gramm.[5]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)
- ↑ 2,0 2,1 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)