Lichtenberg Sándor

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Bináris 2023. november 28., 00:35-kor történt szerkesztése után volt. (A nemzetiszocializmus miatt emigrált személyek kategória eltávolítva; A nemzetiszocializmus miatt emigrált magyarok kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Lichtenberg Sándor
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Budapest
Elhunyt1949. április 21. (69 évesen)
Mexikóváros
Állampolgárságamagyar
SzüleiLichtenberg Kornél
Foglalkozásaurológus
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem ( – 1900-as évek)

Mindszenti Lichtenberg Sándor (Budapest, 1880. január 20.[1]Mexikóváros, 1949. április 21.[2]) urológus, egyetemi tanár.

Életpályája

Lichtenberg Kornél (1848–1933) fül-orr-gégész és várpalotai Palotai (Hirschler) Júlia fiaként született zsidó családban. A Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán[2] folytatta. Medikusként a budapesti II. sz. Anatómiai Intézetben dolgozott. Orvosi tanulmányai végeztével a Heidelbergi Egyetemi Kórház Sebészeti Osztályán kapott állást. Akkori asszisztensével, Friedrich Voelckerrel 1912-ben megalapította a Zeitschrift für Urologische Chirurgie című orvosi szakfolyóiratot.[3] Pályafutásának következő állomásán, Strasburgban, Otto Mandelung irányítása alatt működött a Strasbourgi Egyetem Klinikáján asszisztensi beosztásban.[4] Munkássága kezdetén még megoszlott az érdeklődése a sebészet és urológia között, de kutatásai rövidesen már csak az urológia előrehaladását szolgálták. A vesediagnosztika újabb módszerei című tárgykörben habilitált és docensi kinevezést kapott.[2] Időközben a pesti Poliklinikán is osztályvezető főorvossá nevezték ki. Az első világháború kitörésével a magyar hadsereg kötelékében katonai szolgálatra vonult be és előbb a hadsereg egyik sebészeti egységének főorvosa, majd a kassai magyar hadikórház igazgatója lett, ahol komoly szervező erejéről és orvosi tudásáról lett ismertté, melynek elismeréséül több katonai kitüntetést is kapott. Ezután egy évet még Magyarországon töltött, a miskolci kórház sebészeti osztályának főorvosaként. Távollétében a Strasbourgi Egyetemen tanári kinevezést kapott, azonban a város francia megszállása miatt ezt az állást nem foglalhatta el. 1917. március 4-én Budapesten feleségül vette Schneider Arankát, egy bécsi zsidó bankár lányát.[5] 1920-ban – az ekkor már négytagú családjával – Berlinbe költözött, ahol hamarosan rendkívüli tanárrá nevezték ki, majd 1922-től urológus szaktanácsadóként segített a Szent Hedvig Kórház urológiai osztályának felállításában. 1929-ben[6] Moses Swickkel közösen először készített használható röntgenfelvételeket[7] a vesékről az Urosectan[8] kontrasztanyag segítségével.[9] Arthur Binz is részt vett a fejlesztésben. Társszerkesztője volt az ötkötetes Handbuch der Urologie című munkának, mely főleg a német, osztrák és svájci urológiai iskolák vezetőinek munkáit tartalmazza. A Német Urológiai Társaság elnöke, a Pennsylvaniai Egyetem díszdoktora és a Svéd Királyi Orvosi Társaság tiszteletbeli tagja.[10] A nemzetiszocialisták hatalomra kerülését követően minden tisztségéből elbocsátották és visszavonták tanítási engedélyét. Családjával Budapestre emigrált, ahol a magyarországi antiszemitizmus miatt már nem tudta megvetni a lábát, végül 1939-ben Mexikóba emigrált.

Emlékezete

Lichtenberg Sándor emlékére a Német Urológiai Társaság és a Német Urológusok Szakmai Egyesülete a Takeda Pharma céggel közösen 2000 óta 5000 euróval járó Alexander von Lichtenberg-díjat adományoz a magánpraxisban dolgozó urológusoknak, akik „mindennapi munkájuk során kiemelkedő szolgáltatást nyújtanak a járóbeteg-urológia területén”. [11]

Jegyzetek

  1. Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 87/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 5.)
  2. 2,0 2,1 2,2 Alexander von Lichtenberg (1880–1949). Farco-Pharma. (Hozzáférés: 2008. december 13.) Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 5.)
  3. Alexander von Lichtenberg, MD, 1880–1945. American Urological Association. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
  4. Ein Pionier der Urologie. Takeda Pharma. (Hozzáférés: 2008. december 13.)
  5. Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 122/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 5.)
  6. Alexander von Lichtenberg, Moses Swick: Grundlagen und Durchführung der intravenösen Darstellung der Harnwege. In: Zentralblatt für Gynälologie. Band 53, 1929, S. 3387.
  7. Moses Swick: Darstellung der Niere und Harnwege im Röntgenbild durch intravenöse Einbringung eines neuen Kontrasstoffes, des Uroselectans. In: Klinische Wochenschrift. Band 8, 1929, S. 2087–2089.
  8. Alexander von Lichtenberg, Moses Swick: Klinische Prüfung des Uroselectans. In: Klinische Wochenschrift. Band 8, 1929, S. 2089–2091.
  9. Horst Kremling: Würzburger Beiträge zur Gynäkologischen Urologie. In: Würzburger medizinhistorische Mitteilungen. Band 5, 1987, S. 5–11, hier: S. 6.
  10. René Geoffroy: Ungarn als Zufluchtsort und Wirkungsstätte deutschsprachiger Emigranten (1933–1938/39). Frankfurt am Main : Lang 2001, S. 180 f
  11. Alexander-von-Lichtenberg-Preis. Takeda Pharma. (Hozzáférés: 2008. december 13.)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexander von Lichtenberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Alexander Emed (2002. január 20.). „Lichtenberg Sándor (1880-1949)”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 143 (3), 146–147. o. (Hozzáférés: 2022. december 5.) 
  • Pitroffy-Szabó Béla (1980. július 13.). „Lichtenberg Sándor”. Orvosi Hetilap (Magyarország) 121 (28), 1707–1709. o. (Hozzáférés: 2022. december 5.) 
  • P. Rathert, I. Rathert: Alexander von Lichtenberg (1880-1949): Legitimation der Urologie durch klinische Forschung, in: Dirk Schultheiss, Peter Rathert, Udo Jonas (Hrsg.), Wegbereiter der Urologie. 10 Biographien, Springer 2002, S. 135–146