Vörösfejű lile
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Charadrius ruficapillus Temminck, 1821 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörösfejű lile témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösfejű lile témájú kategóriát. |
A vörösfejű lile (Charadrius ruficapillus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1821-ben.[2] Egyes szervezetek az Ochthodromus nembe sorolják Ochthodromus ruficapillus néven.[3]
Előfordulása
Ausztrália, Tasmania, Indonézia, Kelet-Timor és Új-Zéland területén honos. Természetes élőhelyei a sziklás és homokos tengerpartok, szikes mocsarak. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 16 centiméter, szárnyfesztávolsága 27–34 centiméter, testtömege pedig 27–54 gramm.[5] Teste tömzsi, nyaka és csőre rövid, lába hosszú, szeme nagy. Hasi oldala és a homloka fehér színű; a háta szürkésbarna. A felnőtt hímnek élénk rőt gesztenyebarna fejtetője (fejtető közepe lehet szürkésbarna) és nyakszirtje van, valamint szürkésbarna dolmánya. Fekete, nem folyamatos sáv húzódik a fejtetőtől a mell oldalsó részéig, és egy fekete vonal a csőrtől a szemig. A lábak és a keskeny csőr fekete színűek. Repülés közben láthatóvá válik a fehér szárnycsík és a szintén fehér szélső faroktollak. A felnőtt tojók színezete egyhangúbb, halványabb vörös színűek, szürkésbarnával és csíkokkal vegyítve. A fiatal egyedek a kifejlett példányokhoz hasonlatosak, de a színeik fakóbbak. A vörösfejű lile hasonló a tibeti lile, a széki lile és a maori lile fiatal, még nem költő példányaihoz.
 |
 |
Életmódja
Fészkelőterülete
Tengerparti tölcsértorkolatok, sós lagúnák, homokfövenyek, iszapos lapályok madara.
Költése
A fészek egy sekély talajmélyedés a parton vagy köves területen, majdnem mindig vízközelben. Néha növényi részekkel vagy némi szeméttel béleli ki. A fészek körüli teendőket a tojó és a hím megosztja egymás között. Ha a fészket veszély fenyegeti, a ragadozókat igyekeznek elcsalni, elterelő módszereket alkalmazva. Mondjuk sérülést tettetnek, például szárnyukat vonszolják. A tojásrakás a júliustól májusig tartó időszakban zajlik. A fészekalj 2 halvány sárgásbarna tojásból áll, amelyek feketével pöttyözöttek. A tojások általában jól álcázottak. Az inkubáció időszaka 31 nap. Főleg a tojó kotlik a tojásokon. A fiókák általában 34 napot töltenek a fészekben.
 |
 |
Táplálkozása
Főleg puhatestűekkel, kisebb héjas állatokkal, férgekkel táplálkozik. Gyakran keresi táplálékát iszapos lapályon, homokos parton, sós mocsárban.
Vonulása
Fészkelő madár, nem vonuló. Nem jellemző az elvándorlása, legfeljebb a partvidék és a belső területek között mozog.
Hangja
Gyakran ismétlődő 'tik' hangot bocsát ki.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ 4,0 4,1 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- Birds in Backyards. (2008. november 2.)
Irodalom
- Schenk Jakab: Madarak, II.: veréb-szerű madarak, szalakóta-szerű, kakuk-szerű, lile-szerű madarak. Bp. : Kassák, 1995. ISBN 963-7765-70-0 (Alfed Edmund Brehm: Az állatok világa. Bp. : Kassák, 1992- , 9. köt.)
