Oberth-effektus

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>B.Zsoltbot 2025. január 31., 12:21-kor történt szerkesztése után volt. (Jegyzetek: források -> jegyzetek, wp clean AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Az Oberth-effektus (vagy Oberth-hatás) az űrhajózásban az a jelenség, hogy az űrhajó hajtóművének alkalmazása nagyobb végsebességet eredményez, ha azt gravitációs test közelében, nagy sebességgel haladva működtetik. A felismerés és a jelenség számításokkal való igazolása Hermann Oberth német fizikus nevéhez fűződik, aki az Osztrák–Magyar Monarchia területén született. Elmélete miatt a rakétameghajtás egyik korai megteremtőjének tekintik.[1] A jelenség kihasználásához az űrhajónak nagy sebességgel kell haladnia, és a hajtóműnek a legrövidebb idő alatt a legnagyobb impulzust kell leadnia. Ennek hatása az emberes űrhajók felbocsátásakor is megfigyelhető: az űrhajósoknak (a berendezéssel együtt) rövid ideig, a még éppen elviselhető 8 g gyorsulást kell elviselniük az üzemanyag lehető legjobb kihasználása érdekében. Kisebb gyorsulással haladva is elérhető lenne ugyanaz a pálya, de csak nagyobb üzemanyagmennyiség felhasználásával. Az Oberth-effektus kisebb javulást eredményez a kisebb kilépő sebességű hajtóművek, például ionhajtóművek esetén. Az elmélet ismertté válása előtt úgy gondolták, hogy a Naprendszeren belüli űrrepülés is gyakorlatilag lehetetlen a szükséges, irreális mennyiségű üzemanyag miatt, amit az űrhajónak magával kellene vinnie.[1]

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Oberth effect című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk