Koszmosz–44

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Moonwalkr 2023. november 22., 21:40-kor történt szerkesztése után volt. (További információk: kategória)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Koszmosz–44
A Koszmosz–44-hez hasonló felépítésű Koszmosz–122 jelzésű Metyeor műhold makettje
A Koszmosz–44-hez hasonló felépítésű Koszmosz–122 jelzésű Metyeor műhold makettje

Ország Szovjetunió
GyártóVNIIEM
TípusMetyeor
Rendeltetésmeteorológiai műhold
Küldetés
Indítás dátuma1964. augusztus 28. 16:19:00 UTC
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaVosztok–2M
Visszatérés dátuma1972 június
Tömeg3800 kg
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Inklináció65°
Periódus99,5 perc

COSPAR azonosító1964-053A
SCN00876

A Koszmosz–44 (oroszul: Космос–44) a szovjet Metyeor meteorológiai műhold első prototípusa volt, melyet 1964 augusztusában indítottak a rendszer tesztelése céljából.

Küldetés

A repülés célja tesztelni a beépített műszaki rendszert. Tesztelni a televíziós kamerák és az infravörös felhő-fényképezőgépek és a telemetriai (adatrögzítő, adattároló, adattovábbító) rendszert.

Jellemzői

A VNII EM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet. 1964. augusztus 28-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. A 99,5 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 607 kilométer, apogeuma 863 kilométer volt. Hasznos tömege 3800 kilogramm. Szabványosított, könnyű tudományos-kutató műhold. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Földre orientált, stabilitását giroszkóp biztosította. Felépítése hengeres, átmérője 1,4 méter, magassága 5 méter, két napelemtáblája 10 méterre kinyúló. A fedélzeten elhelyezett rádióadó által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehetett levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Első alkalommal itt alkalmazták az infravörös fényképezési technikát. A Földről kiinduló sugárzás spektrumának mérése 7-38 mikrométer hullámhossztartományban, kétcsatornás, diffrakciós monokromátorral. A monokromátor optikai tengelyét a helyi függőlegesre orientálták. A mérés térbeli felbontóképessége 10 kilométer volt. Összesen 10 000 spektrumfelvételt készített. 1972 júniusában belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–43

Koszmosz-program
1964

Utódja:
Koszmosz–45