António de Spínola

Innen: Hungaropédia
A lap korábbi változatát látod, amilyen imported>Porribot 2023. március 22., 17:23-kor történt szerkesztése után volt. (Jegyzetek: csonk-sablon kékítés AWB)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
António de Spínola
SzületettAz adatok szerializációja sikertelen
Estremoz
ElhunytAz adatok szerializációja sikertelen
Lisszabon
Állampolgárságaportugál
SzüleiAntónio Sebastião Spínola
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
  • író
  • forradalmár
TisztségePortugália elnöke (1974. május 15. – 1974. szeptember 30.)
Iskolái
  • Portuguese Military Academy
  • Colégio Militar
Kitüntetései
  • Grand Cross of the Sash of the Three Orders
  • Officer of the Military Order of Avis (1948. január 23.)[1]
  • Commander of the Military Order of Avis (1959. május 16.)[1]
  • Grand Officer of the Military Order of the Tower and Sword (1973. július 6.)[1]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1987)[2]
  • Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword (1987. február 13.)[1]
Halál okatüdőembólia
SírhelyeLisszabon

António de Spínola aláírása
António de Spínola aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz António de Spínola témájú médiaállományokat.

António Sebastião Ribeiro de Spínola (Estremoz, 1910. április 11.Lisszabon, 1996. augusztus 13.) portugál katonatiszt, politikus. 1928-tól aktív katonaként szolgált a portugál hadseregben. 1968-1973 között Bissau-Guinea katonai kormányzója és a vezérkari főnök helyettese volt. 1974-ben kiadta Portugália és a jövő című könyvét. Nem volt forradalmi alkat, de megelégelte az értelmetlen gyarmati háborúkat. 1974. április 24-25-én a szegfűk forradalmában megdöntötték Salazar utódjának, Marcello Caetanónak a diktatúráját. Azért nevezik szegfűk forradalmának, mert a katonák szegfűt raktak a fegyvereik csövébe. Május 15-én Spínolát elnöknek választotta a Nemzeti Megmentési Front. Ugyanezen a napon miniszterelnökké választották Adelino da Palma Carlost (május 15-július 7). A kabinetbe befogadta a szocialistákat és a kommunistákat is. Megalakult a Fegyveres Erők Mozgalma. Július 17-szeptember 30: Miniszterelnök először Vasco Goncalves. Július 27-én Spinola rádióbeszédében bejelentette a gyarmatok függetlenségéhez való jogát. 1974. szeptember 28-án a "csendes többség" nevében államcsínyt kísérelt meg, de nem sikerült és ezért szeptember 30-án le kellett mondania. Utóda, Francisco da Costa Gomes tábornok (1974-1976). 1975. március 11-én újabb államcsínyt kísérelt meg. A sikertelenség miatt el kellett hagynia az országot. Elnöksége alatt feloszlatták a titkosrendőrséget és a Portugál Légiót, megtisztították a hadsereget a kompromittálódott elemektől. Megszüntették a cenzúrát és korrupció meg a spekuláció megszüntetését is célul tűzték ki. Szabadon engedték a politikai foglyokat. 1976-ban visszatért, de a későbbiekben már nem vállalt politikai szerepet.

Jegyzetek